Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Bakay Kornél: Előzetes jelentés a somogyvári bencés apátság 1972-73. évi feltárásáról

ELŐZETES JELENTÉS A SOMOGYVÁRI BENCÉS APÁTSÁG 1972-73. ÉVI FELTÁRÁSÁRÓL Az írott forrásokból jó! ismert somogyi vagy somogyvári bencés apátság maradványai — bár nem teljesen ismeretlenek a szakemberek előtt

1 — tulajdonképpen egy évszázad óta csak romhalmazból képződött törmelékhaimok voltak. A romterületet vastagon benőtte a növényzet. A helyenként 3—4 m vastag törmelékréteg teljesen maga alá temette a kolostor egykori épülettömbjének valamennyi falát s a bazilika falainak legnagyobb részét is. A kolostor udvarán épített közel 8 m mélységű vízgyűjtőt is csaknem teljesen feltöltötték a kőbányászó és falpusztító emberek. A Szent Benedek-rendi kolostor monumentális bazilikájának vázlatos alaprajzát sikerült Gerecze Péternek tisztáznia az 1895— 96-ban végzett ásatásai révén,

2 kutatásait azonban nem tudta befejezni. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága 1972. július 24-én kezdte el az apátsági templom feltárását,

3 amelynek első szakasza 1972. szeptember 15-én zárult, majd 1973. június 11-től folytattuk ismét a munkálatokat. A Somogy megyei Tanács által költségvetésben biztosított ásatási keretből 1972—73-ban 362 807 forintot fordíthattunk a somogyvári kutatásokra. A Szentháromság, Szent Péter és Pál apostolok és Szent Egyed hitvalló tiszteletére szentelt bazilikát I. László király (1077-1095) alapította. ,,Pannóniában az Ur megtestesülésének 1091-ik évében, annak VIII. indicatiojában dicsőén uraíkodó László nevű királya idejében az egyház egy királyi apátsággal gyarapodott. Azt a helyet pedig, melyet Isten szeplőtelen egyháza részére kiválasztott Sirnichnek nevezik, mely egyike az ország legelőkelőbb városainak (nobilissima urbium terrae)." Szent László a somogyi bencés apátságot a dél-franciaországi Saint Gilles-i Szent Egyed monostornak rendelte alá, sőt több mint egy évszázadon keresztül csakis francia apátot választhattak a szerzetesek. 1. GERECZE P., AK 20 (1897) 133-139. - BAUMGARTEN F., Sz 40 (1906) 403. - SZENTPÉTERY I., Árpád-kori okleveleink kritikai jegyzéke. Budapest 1928, 24. sz. — FÜSSY T., KSz 10 (1902) 119-212. - SZÉCHÉNYI l„ A somogyvári Kupavár, illetőleg a Szt. Egyed apátság történetének vázlata. Budapest 1896. - DERCSÉNYI D., A somogyvári Szent Egyed apátság maradványai. Budapest 1934. - LEVÁRDY F., MÉ 17 (1968) 165-188. - MAROSI E., MÉ 21 (1972) 93-103. A bazilika XI. századi alapításához kétség nem férhet. Az eddigi feltárások is vitathatatlanná tették, hogy sem a bazilika főfalait, sem a belső osztófalakat nem építették korábbi épületelőzményekre, hanem csaknem teljesen egységes és eléggé zárt őskori (bronzkori) rétegeket vágtak át az alapfalak. A kétszer hét pillér által három hajóra osztott bazilika szentélyei félkörívesen záródnak. (74. kép.) A bazilika főtengelye K-Ny-i irányú (észak felé 2ó°-os eltéréssel), hosszúsága 57 m (külméret). A főfalak vastagsága 125—160 cm között váltakozik. A bazilika szélessége 25,2 m (külméret). A nyugati oldalon a két hatalmas torony között helyezték el a főkaput, amelynek szélessége 1,7 m (belméret). A déli oldalon megépített másik kapu sokkal épebb állapotban maradt meg (LXXVI. t. II.), ennek szélessége 1,4 m. Az északi oldalon a kolostorból a templomba vezető egyik ajtó szélessége 1,13 m (LXXVI. t. III.). A főapszis (LXXVI. t. V.) területét az Árpádházi dinasztia kihalása utáni időkben feltöltötték s így 0,8 m magasságú emporiumot hoztak létre. Az emporium mészkőpadozata teljesen megegyezik a bazilika legfiatalabb mészkőlapos padozatával. A főapszisban az I. szelvényben későközépkori téglasíros temetkezéseket tártunk fel, az FH—4-es szelvényben pedig fontos stratigráphiához jutottunk. (75. kép.) A főhajó területének középső részét nem volt érdemes feltárni, tekintettel a nagyfokú bolygatottságra. Az északi szentély teljes területét feltártuk, sőt a hajó nagyobbik részét is. A bolygatatlan temetkezéseken kívül egy nagyméretű, téglából épített osszáriumot találtunk, benne közel 30 csontvázzal, illetőleg koponyával. Az északi szentélynél jól megfigyelhető az ún. halgerinc-formájú falazási mód (LXXVI. t. VI.), amely azonban nemcsak itt jelentkezett, hanem a főszentélynél és az északi főfal egyes részeinél is. A déli szentély és a déli főfal maradt meg a legépebb állapotban, helyenként az 2. GERECZE P., AK 20 (1897) 131-160. - vö. BÉKEFI R., A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest 1907. - SZABÓ L., Árpád-kori magyar építőművészet. Budapest 1913. 3. Az ásatáson részt vett dr. Matolcsi János archeozoológus, dr. Magyar Kálmán régész, Zsidi Paula, Jankovich Dénes, Feld István régészhallgatók, B. Perjés Judit, H. Bognár Zsuzsanna, Vámosiné Varga Ilona, Kun Gabriella, Somlósi Éva restaurátorok, Törekes László központi gondnok, V. Bálványosi Katalin műszaki rajzoló.