Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Együd Árpád: Egy alig ismert népballadánkról

314 EGYÜD ÁRPÁD — Miért kellett hírharangot adni és kinek adtak? ,,Ezeknek attak hírharangot, hogy mennek, a karhatalomnak, akik evótak óva.'

1 — Nem a törökökről beszéltek a maga elődjei? „Banditáknak hittak abba a zidőbe azokat." — Mindig erre az egy dallamsorra mondták az egészet? ,,A zegészet. Külömben a nagynéném, ha valamellik éne, akkor tunnám még ezek meggyilkullásukat is, temetéssüket, minden. Mer még vót egy verzs hozzá." — A banditákat aztán elfogták? ,,EI igen és legyilkuíták ükét." — A férfi, a férj mért mondotta, hogy felveszi a gyilkoló ruháját? ,,Hogyha valami ujad ved vóna, a szülői házná észre .. . Hiszen azér nem mert megszöknyi sem, mert fett attú, hogy meggyilkujják a zegész családot akkor ezek." — Meg is akarta gyilkolni a leányt, mert fölveszem a gyilkoló ruhám, mondotta a férfi! ,,Azt nem arra a térre monta, hanem arra a térre monta, ha valami ujján lesz ottan, ha kevesebb erő led vóna, nem uján nagy karhatalom, hogy megbír velük, akkor maj ezek gyilkultak volna ottan." — Le akarta gyilkolni veszély esetén a lány szüleit? „Igen . .." „Ugyancsak aztán hallottam a déggyejimtü, a zelőggyejimtű, hogy amikor a za hadjárat vót itten, a tatárok, hogy jöttek és nem tuttak rendessen beszényi, oan furcsán ejtették ki: Triszka, Julcsa, Nanica gyertek elő, mer elmentek a tatárok. És amelik előjött, akkor azokat legyilkuíták: meg külömben is amúgy is csúfra tették, vagy mellüket levákták, eggyiket így, másikat úgy." A fenti szövegből megállapítható, hogy Tóth Imre igen értelmesen, néhol gondolat-, mondateltolódással adta elő a történetet, s e némi zavart az én közbevetett kérdéseim okozták. A betyárok, banditák szóhasználata Somogyban különösebbet nem jelent (amiről más helyt már szóltam). Bizonyos, hogy nem betyárballadáról és történetről van szó jelen esetben. Annál feltűnőbb viszont a záradékkal kapcsolatos asszociáció. Ui. az előadó minden kérdezés nélkül mondotta el beszéde végén a tatárokról hallottakat, amit ugyancsak dédjeitől hallott. Bár nem akarok messzemenő következtetéseket levonni arról, hogy a ballada történeti részének elmondása után nyomban belekezdett a tatárokról szóló elbeszélésbe, mégis hajlamos vagyok arra a gondolatra, hogy tatár-török kori eseményről van szó. A régies hangvételre nemcsak az egész töredék stílusa utal, nemcsak az a mód, ahogy előadja a balladát, de a beszélgetés közben elmondott részletek és főleg jónéhány formula is: ,,. . . a zácsok nem padokat faraktak, hanem koporsót csinyátak" - mondotta. (Amit В változatunk ki is mond.) A balladás vonások, hasonlatok néhány ismérve tűnik elénk e történet hallatán: 1. Az erőszakkal elrabolt leány balladájának gondolata merül fel elsőben (török-rabolta lány). 2. A nő figyelmet elterelő hazudozásai (lásd Somogyban pl. a Nándorvári dajka típus több formáját), 3. Az ünnepi selyemszoknyába való öltözés és gyilkoló ruha. 4. A „kincsem feleségem" máshonnan is jól ismert formulája stb. E néhány szembetűnő vonást nem volt nehéz megállapítani töredékünkről, s nyomban az a gondolat vetődik fel, hogy egy tatár-török valós eseménynek valahol prózában, történeti mesében stb. meglévő későbbi vetületéről, balladai formájáról van szó. Eleinte tehát ezek az általános jegyek és gondolatok tűntek fel. A problémát még izgalmasabbá tette számomra Gasparics Józsefné, Máj Teréz 45 éves múzeumi takarítónő hasonló balladája. Ö Zicsről származott Siófokra, akitől számtalan dalt, balladát, gyermekjátékokat, népszokást gyűjtöttem két év alatt. Kérdésemre, hogy ismeri-e a „Kincsem feleségem" kezdetű történetet, az alábbiakat mondotta el: B. Uram édes uram! Mi annak az oka, Atyád városában Nagyon harangoznak? Uram édes uram! Mi annak az oka, Atyád városában Nagyon kopácsolnak? Kincsem feleségem! Kincsem feleségem! Az annak az oka, Vedd rád fehér ruhád, Ha egy lányt férhöz adnak, Én is rám veszem a Bútort csináltatnak. Fekete gyászruhámat. Kincsem feleségem! Kincsem feleségem! Az annak az oka, Néked harangoznak. Ha egy lányt férhöz adnak, A kopácsolással Hírharangot húznak. Koporsót csinálnak. Uram édes uram! Adj egy fertály órát, Hadd láthassam egyszer Kis falum határát. (A legutolsó strófát beszélgetés közben utólag említette még, mondván, hogy ez még eszébe jutott most.) ,,Több strófája volt a balladának, de már nem emlékszem rá, csak vélekszem, hogy így volt. A leány apja gazdag uzsorás volt, akitől a szomszéd faluból egy legény vett föl pénzt uzsorakamatra. Az öreg férhez akarta adni a lányát és ezt a fiatalembert szemelte ki, és elengedi az adósságot a legénynek, ha elveszi a lányát. Bár a fiú mást szeretett, de hogy a pénz megadásától szabaduljon, feleségül vette a lányt és elvitte a falujába. Itt pedig meggyilkolta a lányt. így akart szabadulni a lánytól is és az adósságtól is". Gasparicsnéval ezután már többet beszélgettem e témáról, s igen értékes momentumok kerültek napvilágra; történetesen a már Tóth Imrével kapcsolatban is említett Csesztapuszta. Annak idején ezt a pusztát a Háziinger család bérelte, de volt házuk Zicsen is, ahonnan Gasparicsné származik. A 30-as években az uraság visszaköltözött Zicsre, ahová néhány cselédet, állatgondozót hozott magával a nagybérlő. Máj Teréz és barátnője Winkler Juli akkor 14-15 éves lánykák