Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Keve A. 1973: A somogyi Balaton-part halastavainak madárvilága

A SOMOGYI BALATON-PART HALASTAVAINAK MADÁRVILÁGA A Balaton környékének, madárban leggazdagabb területei a XIX. században a somogyi berkek voltak, melyek lecsapolása a század végére gyors ütemben indult meg. A madárvilág az egyre jobban elmocsarasodó Kisbalatonra települt át. A Balatonba folyó sédek azonban lehetőséget nyújtottak, hogy a mocsarak helyén halastavak létesüljenek. Ezek madárvilágával 1923-ban Cerva Frigyes kezdett foglalkozni. Északról kiindulva első a széplaki halastó, mely az egykori Töreki-láp helyén 1950 körül létesült. Terjedelme kb. 22 ha volt, 1964-ben azonban lehalászási nehézségek miatt a Balatonhoz legközelebb eső tavat feladták, majd 1970-ben megépült az új műút a tavakon keresztül, és így az utóbbi nádsűrűséggé alakult át. A Kőröshegyi halastó fás környezetben fekszik, benyúló földnyelvén cseresznyefák teremnek. Nagysága 4 ha, 1936 előtt létesült. 1927 előtt épült meg a balatonföldvári halastó, melynek terjedelme 17 ha. Közvetlen a község határában fekszik, alakja kerekded. Az erdők közelsége gyakorol hatást a madárvilágra. A balatonszárszói halastó nagysága 19 ha, építési ideje ismeretlen. Cerva Frigyes vizsgálatát a legjelentősebb halastavon kezdte Irmapusztánál, melynek kiterjedése kb. 240 ha. Az irodalomban és a közhasználatban is négy néven szokott szerepelni. 1920 körül építhették, és eredetileg két egymástól független tógazdaságból állott, melyeket csak egy széles gát választott el. A Balatonszemes határához tartozó Rádpuszta felé esőt, mindkét néven ismerik, míg a másik oldalon a Balatonlelléhez tartozó Irmapuszta volt a központ. Az egyesítés után Irmapuszta lett a tógazdaság székhelye, ezért elkerülhetjük a félreértéseket, ha szemesi, rádi és leilei elnevezések helyett az irmapusztai tógazdaság nevéhez ragaszkodunk. Teljesen sík terepen fekszik Balatonboglár és Ordacsehi között a Bugaszegi-halastó, melynek terjedelme 20 ha körül lehet. Madártanilag ez a legérdektelenebb. Ezt követi a Fonyód határában fekvő Zardavári halastó. 1956-ban létesült, kb. 150 ha, a Nagyberek egyik csatornája táplálja. Három tóból áll, melyeket Ordacsehi és Feketebézseny irányában mocsaras terület övez. Ugyancsak mocsaras a kaposvári vasútvonal és a fonyódi hegy közti rész, melyet 1972-ben kezdtek halastóvá átalakítani. Míg az Irmapusztai halastavak költési időben, addig a fonyódiak a vonulás idején a legérdekesebbek. Az utolsó kis halastó, mely három tavacskából áll, a vörsi 1935 körül létesült, nagysága kb. 7,5 ha. Egyik oldalát vizenyős erdő (éger, fűz, gyertyán stb.), másikat szántóföldek borítják, és csak 1972-ben épültek ezen a parton gazdasági épületek. Zaklatottsága miatt csak azért van madártani jelentősége, mivel közek fekszik a Kisbalatonhoz, és így az ottani fajok gyakran látogatják. Cerva Frigyes után 1936-39 közt Hornonnay Nándor aprólékosan tanulmányozta az irmapusztai halastavakat, ezért vizsgálatom súlypontját a fonyódi tavakra helyeztem, de meglátogattam időnként valamennyit. Hálás köszönetem a halgazdaságok vezetőinek és munkatársainak munkám támogatásáért, Te m esi Lászlónak (Siófok) szíves adatszolgáltatásáért, valamint mindazoknak, akik szívesek voltak közületien adataikat rendelkezésemre bocsátani. Nevüketa szöveg megfelelő; helyén említem meg. A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 1. Sarki búvár (Gavia arctica) — 1-1 példány 1964. XI. 11. és 1969. XI. 11-én a fonyódi tavakon. 2. Kisvöcsök (Podiceps ruficollis) — Kis számban a fonyódi tavakon költési időben is (1957, 1958, 1966, 1968.) Tapfer Dezsővel végzett kőrútunkon (1963. V. 27.) megtaláltuk a széplaki, kőröshegyi, szárszói és irmapusztai halastavakon (1—1). Az utóbbin K. G r ö s s I e г (1963) és G. W i ndirsch (Jena) is 1961, ill. 1966-ban kutatott. 3. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) - Ноmonnay Nándor (1939) szerint 1937-ben Irmapusztán a dankasirály-telepnél kb. 100 pár költött. Pátkai Imre 1953-ben 3 párra becsülte az itteni állományt. Fonyódon Jakab András, Szijj László és saját megfigyelésem xilapján 1956, 1961 és 1964-ben 1-2 pár fészkelt. Legkorábban 1960. III. 27-én (1) figyeltem meg, legkésőbben 1968. XI. 21. (12); legnépesebb tavaszi gyülekezés 1956. IV. 12. (kb. 30), őszi 1959. IX. 25. (60-70 sűrű csapatban), 4. Búbos vöcsök (Podiceps eristatus) — Az 1937-es irmapusztai állomány 15 pár (H о m о n n a y, 1939), mely a tavak leeresztése folytán 1938-ban eltűnt, 1 pár a földvári tóra telepedett át. 1954-ben Irmapusztán 4 család, 1963-ban 2 (Pátkai 1967); 1961-ben 1 pár