Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez
ÚJABB ADATOK A BALATON 1863 ELŐTTI VÍZÁLLÁSÁHOZ 259 nyakat átfogó sáncmű. Erről azt mondja Bendefy László: 160 ,,E részletből kétséget kizáró módon kitűnik, hogy a félszigetet az elöntés idején földsánc vagy palánkfal (inkább utóbbi S) zárta el. Ezt a sáncot vagy falat a későbbi évtizedekben eltüntették. Kultsár S. W. 1781. évi „Peninsula Tihany..." című térképén például már térképi nyoma sincsen." Kultsár S. W. említett térképét Bendefy László is közli (I. 113. ábra). A térkép bal szélén, Aszófő, és Füred határát jelentő egyenes záródásától jobbra, a határral csaknem párhuzamosan sánc nyomát látjuk a Bendefy László által is említett 8-as jelzésű rétben. Kultsár S. W. eredeti térképén a sánc Tihany felé eső részén négyszögű tornyokat jelöl piros színnel, amik a fényképen nem jelentkeznek. A térkép magyarázó szövegében olvashatjuk viszont: ,,20 Tűrés vigiíiarum". Az említett térképet egyébként 1911ben közölte Sörös Pongrác is. 161 1416-ban említik először az itteni árkot és falat, 162 1652-ben tornyot és árkot írnak le, amelyben hajózni lehet. 163 Az említett sánc nyomait a topográfiai munkák is megtalálták. 164 Nem kétséges tehát, hogy a XV. század elejétől erődítve volt a félsziget nyaka, ami a fentiekkel egyetemben cáfolja Lázár deák térképének megbízhatóságát és a Bendefy László által feltételezett magas vízállásokat is. Nagyon valószínű egyébként, hogy a tihanyi alapítólevélben említett régi vallum helyén húzódott a XV—XVII. századi is. Lehetséges, hogy a Szabadságharc sánca 165 à régebbi munkálatok javításával indult. ;. A XVIII. század balatoni vízállásainak kérdéséhez csak a kor már pontos háromszögelési munkáival készült térképei adnak támpontot. Ezek alapján Sági Károly már összefoglalta a képet: 106 (57. kép) 1745-175* között 106,4 m / 1761-ben 105,75 1769-ben 105,25 1775-ben (Krieger térkép!) 105,25 1805-ben 105,00 1818-ban 106,21 1821-ben 105,50-105,75 1822-ben 104,24-104,49 1834-ben 103,74 1842-ben 105,22 1854-ben 105,48 1858-ban 104,55 Sági Károly más helyen is foglalkozott Bendefy László Krieger Sámuel térképe és szintezései alapján feltételezett magas vízállás kérdésével 167 és világosan kimutatja, hogy a térkép az általa jelzett A.f. szintjét követik, szárazulatnak tüntetve fel olyan területeket, melyek Bendefy László által feltételezett érték esetén víz alatt álltak volna. Figyelembe veszi Krieger Sámuel leírását is, amiből az általa meghatározott értéknél alacsonyabb, a mai középvízállásnak megfelelő értéket állapít meg Krieger Sámuel munkálatai idejére. A XVI—XVII. század maximális balatoni vízállása az Árpád-kortól egyenletesen emelkedő tendenciával alakul ki, a maximum elérése után viszont rövid idő alatt,; hirtelen esik a mai középvízállás értéke körüli szintre. A neolitikum klímájával kapcsolatos maximumnál a változást nem lehetett ugyan pontosan követni a gyér adatok tükrében, úgy tűnik azonban, hogy ott is viszonylag gyors a változás. Lassú és egyenletes tendenciájú módosulás maximumát követő gyors változás szabályát nem vonhatjuk még le, a lehetőségét azonban felvetjük. ÖSSZEFOGLALÁS A vizsgált időhatárok közt nyomon követtük a pallinológiai klíma adatait és összevetettük azokat a régészeti korszakokkal. Nagyfokú egyezéseket találtunk, a migráció magyarázatánál egyéb tényezők mellett a klimatikus hatások feltétlenül figyelembe veendők. A Balaton egykori vízállástendenciáival kapcsolatos értékeket a X. századtól mutatjuk be grafikus ábrázolásban. Ettől az időponttól kezdve adódnak olyan sűrű és konkrét adataink, hogy bizonyos következtetés levonására alkalmas görbe rajzolható meg. A Balaton víztükre a X. századtól emelkedő tendenciát mutat, a XVI—XVII. századi maximum után viszont süllyedő a tendencia. A XVII. századtól gazdagabb adatok tükrében a tó víztükrének azt a gyakori ingását is figyelembe lehet venni, amire a pontos adatmérések alapján 1863 után már utalnak. 168 A gyors emelkedéseket hirtelen süllyedések váltják, de a görbe a süllyedő tendenciát tartja. Amennyiben 1335 és a XVI—XVII. század közti időre is konkrét adataink lennének, az emelkedő vízállás mellett nyilván ugyanígy mutatkozna a víztükör rövid időszakon belüli ingása. Lényeges azonban, hogy a feltételezhető időszakos ingás ellenére a vízállás tendenciája még emelkedő. Ezt határozottan igazolja a Balatongyörök-szépkilátói szelvény 115 cm vastag tőzegrétege (58. kép). A tőzegképződés gyorsaságával kapcsolatban elég gyér adatok állnak rendelkezésünkre, amelyeket Sági Károly már összegyűjtött. 169 A szépkilátói szelvény azt mutatja, hogy az eddig feltételezett évi 1 mm tőzeglerakódásnál lényegesen nagyobb értékkel kell számolnunk. Vízállásgörbénk szerint a felmagasodó Balaton vize a XIII. század táján érte el a Szépkilátó160. BENDEFY 1969, 88. 161. SÖRÖS P., 1911, 59. 162. BÉKEFY R., 1907, 122. 163. ERDÉLYI 1908, 801. 164. MRT II. 194; 45/6. sz. lelőhely. 165. SÖRÖS 1911, 281—283. 166. SÁGI 1968, 447—459. 167. SÁGI 1971, 488. 168. Vö.: CHOLNOKY 1918, 190—195. 169. SÁGI 1968a, 18.