Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez
250 SÁGI KÁROLY—FÜZES MIKLÓS letanyagát a Balatoni Múzeum őrzi. 50 Ugyanekkor rendelkezésünkre áll a kisbalatoni terület Castelliféle rétegvonalas felmérése is, amelynek használhatóságát Bendefy László ugyan kétségbe vonja, 51 azonban nézetét korrigálhattuk már. 52 Az említett rétegvonalas térkép alapján Csalog József lelőhelyeinek A.f. értékét sokkal konkrétabban határozhatjuk meg Bendefynél, hiszen az általa, a lelőhelyek ismeretének hiányában adott értékeknél alacsonyabb, de magasabb szinteket is találunk a kisbalatoni szigetek esetében. Nézzük ezek után konkrét formában Csalog József kisbalatoni ásatásának eredményeit. Csalog József 1950. május 16-án próbaásatást végzett a Diás-szigeten. A sziget legmagasabb pontján, amely térképünk 175 mm-es korrekcióját figyelembe véve 53 107,08 m A.f. értékű, Csalog József csupán a talajszelvényt figyelhette meg, két helyen. A legmagasabb ponton a feltalaj humuszrétege vastagabb volt, mint a mélyebb fekvésű helyeken. Hidrológiai szempontból igen lényeges megállapítása, hogy ,,a szigeten tehát tőzegtakaró nincsen, ami azt mutatja, hogy ez a sziget mindenkor a Kis-Balaton víztükre fölé emelkedett." 5 ' 1 A feltalaj említett rétegvastagságának változása alá is támasztja megfigyelésének helyességét. Csalog József említett megállapításával kapcsolatban meg kell viszont jegyeznünk, hogy a 107 m A.f. magasságnál voltak nagyobb balatoni vízállások a már említett későpaleolit időkben, de az alábbiakban szóbajövő XVI—XVII. században is. Szerintünk az iszapborítás hiányával magyarázhatjuk, hogy a tőzegképző vegetáció nem tudott itt megtelepedni. Ĉsalog József ásatott a Nyíres-szigeten is, május 18-án. A sziget legmagasabb pontját 109,9 m A.f. magasságúnak szintezte. A feltalajt jelentő humusz alatti vörhenyes-sárga homok tölti ki azt a bronzkori gödröt, melynek fenékszintje 107,65 m A.f. A gödör korát mészbetétes cserepek határozzák meg. 50 A ,,mészbetétes díszű edények kultúrája" a bronzkor derekán jelentkezik és i. e. 1400 tájáig élt. Csalog József szerint ,,a Nyíres-sziget az egykori Balaton-öböl keleti partjától 250 méternyire fekszik. Földje mindenkor a víztükör fölé emelkedett. (Ezért nem fedi tőzegréteg.)" A tőzeg hiányát a fentiekben mással magyarázhattuk, Csalog József megfigyelése ennek ellenére érdekes! Csalog József 1950. május 25-én végzett próbaásatást a vörsi Máriaasszony-szigeten. Neolitikus és rézkori eredményei 107,22 m A.f. szinten jelentkeztek. Ezek az adatok a mi szempontunkból érdektelenek, hiszen Sági Károly több, már alacsonyabb adatot is közölhetett.* Csalog József két XV—XVI. századi putrit is talált a templom közelében. A templom padlószintje Bendefy LászI ó szintezése szerint 108,4-108,30 m A.f. 57 A két putri padlószintje Csalog József szerint 108,48 m A.f. Bendefy László több következtetést von le éppen a Máriaasszony-szigeti ásatás alapján. ,,Vörs község a XII. században nem a mai helyén, hanem attól északnyugatra, a mai Balaton-part közelében levő Máriaasszony-szigeten épült... Szegény és kicsi halászfalu lehetett. A vertfalazatú, döngölt padimentumu, falusi templom nyilván „Mária Asszonynak" volt szentelve. Innen nyerte nevét a falunak is helyet adó, a Zala-torkolatban levő kis sziget. A templomnak még ma is jól kivehető bejárata 109,27 m magasságban volt. - Ahogy a tó vízállása a XIII. században emelkedni kezdett, a 105,7-107,0 m körüli magasságú terepen épült falut, és magát a templomot is elöntötte a víz. A falu tehát áttelepült mai, mintegy 10 méterrel magasabb fekvésű helyére. A régi település paticsfalu kunyhóit a hullámzás nyomtalanul eltüntette; a templom falai is elpusztultak, de a falak töve és a pádimentum nyomai megmaradtak." 5 * A Csalog József által feltárt putrik önmagukban cáfolják az egész teóriát. Horváth József okleveles adatok nyomán kísérte végig a templom életét a törökkori pusztulásig és ez úton cáfalta Bendefy László tézisét. 59 Horváth László és Füzes Miklós talajvizsgálatok alapján bizonyították, hogy Bendefy László két különböző szintű szelvény összevonásából kapta szokatlan eredményét. m Lényeges viszont Csalog József másik ásatási helyének azon adata, amely a Máriaasszonysziget és a Kerekedő-sziget között, az utóbbi lábánál folytatott munka eredményét tárja elénk. 1950. május 25-én húzott itt kutatóárkot 106,80 m A.f. magas szinten. 20 cm vastag fekete humuszos réteg alatt 5 cm vastag „fehér futóhomok" feküdt. Alatta vörhenyes, kavicsos rétegnek a szintjén „elszórva több cserepet találtunk. Egyik lengyeli típusú, bütyökdíszes darab, a többi szélét a víz kerekre csiszolta. Ugyanitt sok volt az unió-kagyló (párosával!), tehát a telepet bizonyos időben elöntötte a víz. Vörös festékáthuzat több cserépen is volt..." 106,55 m A.f. magasságú szinten, az említett kutatóárokban „a kavicsos homokréteg tetején egyik helyen sötétebb színű, letiport szemétből, hamuból és hulladékból 50. CSALOG J., Tőzegkutatás. Kis-Balaton, Zala-völgy. (Ásatási napló 1950. május 16—26-ig.) KBM A: L. 61.95.1. (Továbbiakban: CSALOG 1950.) 51. BENDEFY L, FÉ 19 (1970) 367—368. (Továbbiakban: BENDEFY 1970.) 52. SÁGI K., FÉ 20 (1971) 489. (Továbbiakban: SÁGI 1971.) 53. SÁGI 1971, 489. 54. CSALOG 1950. 55. KBM R: 70.172.8. 56. SÁGI 1968, 442—443. 57. BENDEFY 1969, 47., I. 47. ábra. 58. BENDEFY 1969, 47. 59. HORVÁTH J„ VMMK 9 (1970) 41—48. 60. FÜZES M,—HORVÁTH L, FÉ 20 (1971) 491—497.
