Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez
248 SÁGI KÁROLY—FÜZES MIKLÓS vétlen pereméről van ugyan paleolit és mezolit leletünk, 12 ezek a lelőhelyek azonban hidrológiai következtetésre alkalmatlanok. A későpaleolit és mezolit időszak Balatonjának vízállásaira geológiai és botanikai módszerek segítségével következtethetünk. Az egykori tóperem abráziós szinlői és túrzásai mellett a mai tóhoz simuló, vagy a mai víztükör alatt elhelyezkedő tőzegrétegek adnak jó utalásokat e korokhoz. A szinlők közül csupán a legmagasabbat vehetjük figyelembe, mivel régészeti módszereinkkel több olyan balatoni ^vízállásra is utalhatunk majd a későbbiekben, afnely létrehozhatta az alacsonyabban fekvőket. Koruk így még bizonytalan. Bulla Béla 116-117 # m A.f. magasnak határozta meg a balatoni abráziós tevékenység bizonyított felső határát, amihez 112 m A.f. magas vízállást tételez fel. 13 Jaskó 'Sándor hasonló értékkel számol a Hévizi-völgy geológiai vizsgálata kapcsán. 14 Ugyanakkor az egykori tómedencéhez tartozó tőzegmezők 10 tótól legtávolabbi részein 113 m A.f. magas tőzegszintek helyezkednek el,"' amelyek 113— 114 m A.f. magas balatoni vízálásra utalnak. Ez a magas balatoni vízállás öszekapcsolható az abráziós tevékenység említett felső határát jelentő értékkel. Bulla Béla szerint 1 ' a tó keletkezése után alakult ki ez a maximális vízállás. A tó regressziója a vízmaximumok idején már megindult. Id. Lóczy Lajos kettő, Zólyomi Bálint korszerűbb módszerekkel már három tőzegréteget mutatott ki a Balaton mai víztükre alatt. Zólyomi Bálint tőzegrétege 18 97,8-98,8 m A.f. szirften jelentkezik. Ez a tőzegréteg lombosmohából (Scorpidium scorpioides) képződött, így nem tavi eredetű. A tőzegréteg keletkezése idején a rétegnél alacsonyabb balatoni vízállással kell tehát számolnunk. Ezt a réteget Zólyomi Bálint a Würm III maximumát követő időre keltezi, 10 ami az újabb terminológia szerint a pleniglaciális В szakasz végének felel meg. 20 J. Komlódi Magda szerint ez i. e. 27000-től 11700-ig terjed. 21 Zólyomi Bálint középső tőzegrétege 98,5—99,1 m A.f. szinten található. 22 E rétláp eredetű tőzeg a későglaciális beerdő12. VÉRTES L., Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Bp. 1965, 225, 361, (Továbbiakban: VÉRTES 1965.) — DRAVECZKY В., SMF (1970) 17. 13. BULLA В., FK 71 (1943) 38—39. 14. JASKÓ S., A Kisbalaton tőzegterületének geológiai fejlődéstörténete. A M. Állami Földtani Intézet évi jelentése. B. (Beszámoló a vitaülésekről.) 9 (1947) 77—89. 15. LÁSZLÓ G., A balatonmelléki tőzeglápok és berkek. A Balaton Tud. Tan. Eredm. 1/1. Bp. 1913, 567. 16. SÁGI 1968a; 18. 17. BULLA 1962; 38. 18. ZÓLYOMI В., MTA BK 1 (1952) 507. (Továbbiakban : ZÓLYOMI 1952.) 19. ZÓLYOMI 1952; 507—508. 20. JÁRAINÉ KOMLÓDI M., BK 53 (1966) 196. (Továbbiakban: J. KOMLÓDI 1966.) — J. KQMLÓDI M., BK 56 (1969) 49. (Továbbiakban: J. KOMLÓDI 1969.) 21. J. KOMLÓDI M., BK 58 (1971) 138. (Továbbiakban: sülés kezdetén keletkezett Zólyomi Bálint szerint. 23 Tekintettel arra, hogy a későglaciális periódus Alleröd fázisában jelennek meg újra a vizi növények (Myriophyllum, Potamogeton, Typha, Sparganium) minden bizonnyal az i. e. 9800-9000 közé keltezett 2 ' 1 fázishoz köthető a réteg. Zólyomi Bálint legfelső tőzegrétege 100,7-101,3 m A.f. szinten jelentkezik. A réteget két fázisra bontja. Az alsó fázist a tajga és erdős sztyep közti állapotra keltezi és rétláp eredetűnek mondja. 20 Ez az újabb terminológia szerint a preboreális fázisnak felel meg, amely i. e. 8200-7600 közti időszak. 26 A réteg felső fázisa nem sokkal a mogyorókor maximuma után végződik és rétláp eredetű. Az újabb terminológia szerint ez a boreális fázis, amely i. e. 7600—5300 közti időszak. 28 A boreális fázisban egyébként a pallinológia újabb eredménye is mocsarasodást mutat ki a hazai állóvizekben. 29 Megjegyezzük, hogy a preboreális és boreális fázis a régészet mezolitikumával azonos. A későpaleolitikum és mezolitikum Balatonjával kapcsolatban 113-114 m A.f. és 98,5-99,1 m A.f. szintek közt változó balatoni vízállást észlelhetünk. Kevés adatunk van viszont ahhoz, hogy ezt a változást időrendi sorban összegezhessük. Említenünk kell viszont, hogy feltétlenül ebben az időszakban keletkeztek azok a túrzások, melyek a déli part öbleit elvágták a tótól. Régészeti jelenségek észlelhetők ezeken a túrzásokon, így Zamárdinál középbronzkori mészbetétes urnatemető, 30 Balatonmáriánál bronzkorvégi-koravaskori átmeneti időszak bronz kincslelete került elő a túrzásról, 31 de Balatonszentgyörgy és Balatonmária közt későrézkori péceli kultúrás gödrök ismertek a túrzásról. 32 Ezek a leletek ante quem dotálást adnak, tudjuk viszont, hogy a neolitikum és rézkor idejének Balatonja a mainál magasabb nem lehetett. 33 A mezolitikumban két alacsony vízállás közti átmeneti vízmagasodást tudunk rekonstruálni. A korszak - botanikai álatok alapján összegezett — klíma-rekonstrukciója szerint 3 ' 1 olyan magas vízállás nem képzelhető el, amely az említett túrzásokat felépíthette volna. Az említett túrzások ezek szerint korábbiaknak tekinthetők. J. KOMLÓDI 1971.) 22. ZÓLYOMI 1952; 510, I. tábla. 23. ZÓLYOMI 1952; 510., 515. 24. J. KOMLÓDI 1966, 197.; 1969, 50. 25. ZÓLYOMI 1952, 510., 514—515. I. t. 26. J. KOMLÓDI 1971, 139. 27. ZÓLYOMI 1952, 510. 28. J. KOMLÓDI 1971, 139, - ZÓLYOMI TTK 68 (1936) 509. 29. J. KOMLÓDI 1966, 198. 30. PILLER D., VMMK 6 (1967) 301—302. 31. Publikálatlan anyag a Balatoni Múzeumban. 32. SÁGI 1968, 443. 33. SÁGI 1968, 442—443. 34. SOÓ R., A magyar flóra és vegetáció rendszertani— önvéynföldrajzi kézikönyve. I. Bp. 1964, 89. (Továbbiakban: SOÓ 1964.) — J. KOMLÓDI 1966, 197—198. — J. KOMLÓDI 1969, 50—51. — J. KOMLÓDI 1971, 138—139.
