Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - L. Imre Mária: Adatok Szenna népi építkezéséhez

ADATOK SZENNA NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉHEZ 241 A SZŐLŐHEGYI PINCE Bél Mátyás az 1770-es években így ír Somogy ismertetésében: ,,... Szenna szőlei ecetet könnyeznek", mégis napjainkig eleven a szőlőművelés. Minden bennszülött családnak van szőlője és pincéje a högyben. A déli domboldalak Lojcsász, Cseberke, Derékhegy, Péterke stb. több meleget és fényt élveznek, így gyümölcs és szőlő termesztésre alkalmasabbak. A szőlőhegyi pince is mint a ház, a helyi adottságoknak megfelelően készült. Ma már csak egy-két helyen elvétve, de régen mindenütt boronapince volt használatos. Mindössze egy meglevő boronapincét találtunk Szennában és Zselickisfaludon, Szilvásszentmártonban pedig kettőt. A boronapincék építési módja mutatja a faépítkezés legeredetibb és legősibb példáit. Ezeket a szőlőbeli épületeket,

13 melyek a föld felszínén épültek és eredetileg egyosztatúak, a présházpincék típuskörébe sorolhatjuk. Későbbi, fejlettebb formái a két-három és több osztatú pincék. Funkciójuk hármas: a művelés idején lakásul, szüretkor feldolgozási helyül és egész éven át bortároló helyiségként szolgáltak. A szennai Lojcsász hegyen találtuk Zóka Peti Mihály borona pincéjét, mely egyosztatú zsilipéit típus. Fagerendavázas sörvényfonású pajtával van egybeépítve. (56. kép) A szomszédos Zselickisfalud szőlőhegyén is állt még egy részben boronafalú pince. Alaprajzi elrendezésében háromosztatú, de csak a pincerész készült zsilipéit boronafallal, a présház és a szoba falszerkezete favázas, focs/cerakásos. Szilvásszentmártonban pedig még két boronapincét fedeztünk fel. Az egyik kétosztatú alaprajzi elrendezésű, falazata szintén zsilipéit megoldással készült. Tetőszerkezete már részben beomlott. A másik, Horgas József pincéje, mai formájában négyosztatú. Eredetileg két részből állhatott. Itt is csak a pince rész épült boronafallal, de nem zsilipéit építési móddal, hanem a legősibb formában a tölgypallókat a sarkokon összerótták. Egybeépült vele — mint azt már az eddigi példákból is láttuk —, a favázas, föcskerakásos présház. Később építhették hozzá egyik oldalon a présházhoz csatlakoztatva a tömésfalú szobát, másik oldalon pedig a pince mellé, az elől nyitott szénapajtát. A boronapincék hosszanti oldalán található a bejárat, mely a présházba vezet. A fa csapokon forgó ajtót tölgypallókból készítették, melyeket a még mais sok helyen megtalálható, igen szellemes szerkezetű kölkes fazárakkal biztosítottak. A fareteszes zárszerkezethez kívülről csak a boronafalba vágott köralakú lyukon keresztül lehetett hozzáférni és speciális kovácsoltvas kulccsal kinyitani. Az ajtó kinyitásakor a kulcson levő zsineget a gazda a csuklójára tekerte, hogy azt be ne ejtse a pincébe. A présházból egyik oldalon a szobába, másik oldalon pedig a pincébe jutunk. A présházban helyezték el a szarvas sotut, mely ezen a vidéken használatos szőlőprés. Máshol a boronapincékben inkább a főfás bálványos prést használták.

14 Ablak helyett csak kis lyukat vágtak a falba, melyet télen szalmával dugtak be. Ugyanitt helyezték el a szüretkor használt edényeket és a különböző felszerelési tárgyakat: csöbör, fertál, kád, szőlőmuszikoló, borszűrő, muszolófa stb. A présháztól a pincét szintén tölgyfa ajtó választotta el. A két helyiség padlószintje azonos. A pincében, a külső hosszanti falakkal párhuzamosan a földbe fektetett tölgygerendákon helyezték el a hordókat. Itt található még a tőtike és a lopótökből készített héber. A szoba eredeti berendezését már sehol sem találtuk meg. Adatközlőink emlékezete szerint asztal, mellette sarokra állítva két lóca és favázas, háncsfonatú fekvőhely állt a helyiségben. Kaposszerdahely kivételével Szenna és környéke, Patca, Szilvásszentmárton, Zselickisfalud református községek. Az tuóbbiban az emlékezet a falu eredeti boronatemplomát is megőrizte. Szennában mindöszsze egy kis ún. katolikus iskola van, mely egybe épült a katolikus kápolnával. A harmincas években készült. Az első református templom Tóth Endre szerint 1694-ben került lebontásra. Utána építették fel 1785-ben a ma is álló templomot. A falu közepén a domb lábára épített templom szép arányaival és a torony mozgalmas vonalú barokk sisakjával harmonikusan illeszkedik a faluképbe. Kár, hogy a parókia előnytelen előtérbe helyezésével elrontja ezt a hatást. Értékes műemlék épület. A lelkész által őrzött legrégibb vegyes anyakönyvek csupán 1757-től őrzik a falu életére (keresztélés, temetés, házasságra) vonatkozó adatokat.

15 A község történetével, múltjával kapcsolatban semmiféle leírást a helyszínen nem találtunk. A szennai református templom leírásához, fontos az összehasonlítás néhány korabeli egyházi rendeltetésű festett asztalosmunkával. A legtöbb emléket ezek köréből a református templomokban találjuk. Csak az utóbbi időben vált ismeretessé a Canonica Visitatío és a História Domus-ok tanúsága szerint, hogy igen sok katolikus templomban is volt festett famennyezet (pl. az erdélyi csikdelnei katolikus templom). A protestánsoknál (általában a reformátusok, illetve az erdélyi unitárius felekezet is fontos tényező volt egyházuk képtilalma, mely tiltott minden figurális, illetve szentkép tiszteletet. Ez volt a közvetlen indítéka annak az igen gazdag virágmotívum festészetnek, 13. VINCZE I., NÉ 15 (1958) 88. 14. U.ott. 15. A szennai egyházközség vegyes anyakönyve 1757— 1880.