Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - L. Imre Mária: Adatok Szenna népi építkezéséhez

ADATOK SZENNA NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉHEZ 239 lányuk együtt laktak. Mikor édesapja megnősült, feleségét a házba hozta családjához lakni. Nagyapja hamarosan meghalt. A házaspárnak két lánya született. A fiatalasszony korai halála után a két lány nevelését a nagyanya és Lidi néni apjának testvére látta el. Lidi néni testvére Patcára ment férjhez s így apjával, nagynénjével hárman maradtak. Mióta őket is eltemette, maga lakja a házat. Három család már nem lakott egy helyen, mert ha nősültek, vagy férjhez mentek, már új házat építettek. Rendszerint a férfi ment vőnek a házhoz. A füstöskonyhát lényegében érintetlen állapotban még több helyen megtaláltuk Szennában és a szomszédos Zselickisfaludon is. A már említett Szenna, Árpád u. 38. sz. épület - kb. 170 éves - a zselici füstöskonyha klasszikus példáját is adja. (LXII. t. V.) Két egységből álló tüzelőberendezésre osztható. Az egyik a sárból tapasztott tűszel, mely a bejárattól balra a sarokban áll. Fél méter magas és 47 cm széles. Kettős funkciója volt, egyrészt a lakószobában található szömös/cá/háí innen fűtötték, másrészt a hóküjön (a kályha szája előtti rész) főztek. Ismeretes volt a láncon lógó bogrács, melynek utóda később a háromlábú vasfazék lett. Fontos berendezési tárgy volt még a noccserépfazék, mely 5-10 literes mázas agyagedény. Ismerték a cseréptepszit, melyben rétest sütöttek. Pecsenye sütésre gyakran a vasfazék fedelét használták. Ezen is voltak lábak. Ma már a vasfazekakat kiszorították a bolti edények. E házban található kemence magassága 1,25 m, hossza 1,20x1,15 m. Készítési módja — ez volt a leggyakoribb — alaprajzában lekerekített négyzetes formára égerfából duplasorban befelé dűlő karókat szúrtak le. Tetejére fedésként is karókat fektettek. Az egészet sárral kívül-belül betapasztották. Kiégetése után három napig szárították. A kemence tévő vagy ajtó igen ötletesen készült. Egy megfelelő formájú deszkalap közepére erősítették egy törött fazék fülét, majd a deszkát minden oldalról besározták. A kemence padkája szélesebb volt, így odaülhettek és melegedhettek rajta. A mestergerendán lógott a tökmagolaj lámpa, a falon a polcon sorakoztak a cserépedények, korsók és fakanalak. Fontos tartozék még a kemencéhez, a szenvinyó, kis hamulapát, csípővas. A füst elvezetésére a következő megoldásokat találtuk Szennában, Szilvásszentmártonban és Zselickisfaludon. 1. A füstöskonyhában a kettős ajtószárny felső nyitott részén távozott a füst. Alsórésze a cserény rendszerint zárva volt, a jószágok így nem tudtak a konyhába jutni. A mennyezet zárt. Ez volt a leggyakoribb. 2. Az ajtó fölött egy állandó nyílást képeztek ki a füst elvezetésére. 3. A konyha födémszerkezetén kihagyott nyíláson keresztül a füst a padlástérbe jutott, ahonnan az orom'alom levő nyíláson távozott. A kamora — tárolóhelység, melyben a konyhához szükséges ételneműt, lisztet, sót, gyümölcsöt stb. tartottak. Az aprójószágok eleségét, a főzéshez és disznóöléshez szükséges szerszámokat is itt leljük (kapinya — pörcmerő kalány, melönce — mosdásra, disznóbél bontásra használt faedény, köpülő, teknyő zsíros véndöl, szerszámok, gazdasági eszközök, lószerszámok, stb.) A gazdasági udvar tartozéka a pajta, mely régen egybeépült az istállóval. Ezt is sövényfonatos gerendavázas szerkezettel készítették. Igen szép példáját találtuk még Szennában, Árpád u. 39. sz. alatf. (55. kép) Érdekessége, hogy itt nem az általános soros udvar elrendezés szerint helyezték el, hanem a teleknek a lakóházzal szemben levő oldalán, de annál kicsit feljebb. Talán az indokolja, hogy sarok telken épült és ezért valamivel szélesebb, mint a többi szalagtelek. A pajtát még 1969 nyarán épségben, jó állapotban találtuk, azóta sajnos már lebontották. Alaprajza téglalap alakú, háromosztású belső térrel. A középső, keskenyebb részre állították be a szekeret és helyezték el a mezőgazdasági szerszámokat. A pajtát nyitott fedélszékkel készítették. A két oldalsó tágasabb téren a kötőgerendák tetejére hézagosan rúdfákat fektettek keresztül, melyek a fölötte felhalmozott szénát tartották. A tető héjazata itt is zsuppfedés, mint azt a lakóháznál már leírtam. A talpas istállót, illetve az istállóspajta istálló részét, a lakóházhoz hasonló szerkezettel készítették, föcskerakásos fallal és sorozott deszkapadló födémmel, a jobb hőszigetelés érdekében. Később az istálló is tömésfalú, majd téglaépítmény lett. Tetőszerkezetét szintén zsúppal fedték. A disznóól vagy másnéven hidas, faoszlopokon álló (szögfa) gerendaszerkezetű. Oldalait és padozatát deszkával fedték. A deszkából készült padló hézagaiból a trágyáié kifolyt, így az mindig száraz maradt. Tetejét zsuppszalmával borították. A malacos disznónak az ólat úgy készítették, hogy hasított tölgyfa karókat leástak s levertek szorosan egymás mellé, a közöket kitömték disznótrágyával rézsüsen félmagasságig, majd kévébe kötött kukoricaszárral lefedték és iszalaggal odaerősítették. Tetőzete zsuppfedés. Az így készült ól kitűnően tartotta a meleget. Gyakran a disznóóllal egybeépítették a tyúkólat is hasonló módon. A téglából kifalazott kút a tagosítás után vált elterjedtté. A kútkáva fölé vasból készült karon kis görgő-féle nyúlt kb. 30 cm-re, amin a kötél futott, ezzel húzták fel a vödröt. A vödör felhúzása néhol botra erősített kampóval történt. Ez volt a karapós kút. Ismert változata a hengeres kút, melynél a henger végén hajtókar emelte a vödör vizet. Két helyen még találtunk úgynevezett csigás kutat (gémes kutat). Ma már legnagyobb számban kerekeskutat láthatunk.