Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - L. Imre Mária: Adatok Szenna népi építkezéséhez

ADATOK SZENNA NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉHEZ 235 só végüket kihegyezték és oldalról beszorították a váluba úgy, hogy függőleges helyzetűek legyenek. Ekkor helyezték el az ablaktokokat is, melyeket veszszőfonással, ollós megoldással erősítettek be. Ezután a karók közé gyertyán, mogyoró, vagy szilfából vágott vesszőket fontak (sövényfal). Közben apró szalmás, polyvás sarat kevertek össze lábbal tiporva, majd 4 ágú vellával egyszerre kívülről és belülről rácsapkodták, az asszonyok pedig kezükkel simétózták. Három-négy napi száradás után a falakat lemeszelték. A házba agyagot hordtak be és ledöngölték. E háztípus gerendavázas szerkezetéi 3—4 ember kb. 1 hét alatt készítette el, úgyszintén a sártapasztást is. A tömésfalú ház építése: Érdekes átmenetet mutat egy már lebontott ház képe (LXII. t. IV.) a talpas favázas ház és a tömésfalú ház között. Alaprajzi elrendezésében a talpas házak mintáját követi L-alakú pitaros megoldásával. Szerkezetében azonban már más, tömésfalú fehérre meszelt, valószínűleg téglából falazott körkeresztmetszetű, kocka lábazatú és fejezetű oszlopokkal. A tömésfalú háznak még szép példáját találtuk Szennában (lásd: 54. kép). A konyha előtti pitarból léphetünk a kétoldalt elhelyezkedő szobába és a középen fekvő konyhába. Az épület végében a második szoba mögött helyezték el udvarból való bejárással a kamorát padlásfeljáróval. A konyhában régen kemence és rakott tűzhely, valamint kéménybe épített üstház volt. Padlásfeljárójában a gerendára írva a következő felírás olvasható: Schredênstein I 1887 július 23-ika. Sajnos a mai tulajdonos emlékezete nem őrizte meg a név eredetét. À tömésfalú háznak hasonló elrendezésű példáit láthatjuk még Szennában, Zselickisfaludon (LXII. t. VI.) és Szilvásszentmártonban is. Zselickisfaludon még végig boltíves tornácú tömésfalú házat is találtunk. Mestergerendáján ,,Kiss Mihály 1865" felírás található. A ház építési módja: a négy külső főfalnak és a belső válaszfalaknak 30-40 cm mély és 40-45 cm széles alapgödröt ástak, hogy a felső humuszréteget eltávolítsák. Ezután agyagos földet lapátoltak az árokba és tömősulokkal jól eldöngölték. Körben a falak mindkét oldalán kb. 5 m hosszban méterenként a tetőszerkezethez szánt szalufákat, vagy más hasonló méretű gerendákat állítottak (leásták a földbe és körüldöngölték). Ezek közé felül a fal vastagságának megfelelő méretű feszítőfákat helyeztek, melyeket úgy rögzítettek, hogy a szalufákat a feszítőfák magasságában lánccal összekötötték és csaptatófával megszorították. Máshol lánc helyett íóistrángot is használtak. A földbe állított szalufák közé, azoknak belső oldalán egy-egy pallót helyeztek el, melyeket a közéjük helyezett rúdfával támasztottak ki. Máshonnan odaszállított, vagy a helyszínen a talaj mélyebb rétegeiből kitermelt agyagot földnedves állapotban az asszonyok teknőben odahordták és a két palló közé öntötték, amit 4-5 férfi tömősu/oícka/ vékony rétegben ledöngölt. Erre kevés rozsszalmát tettek, majd ismét földet hordtak rá és újból ledöngölték. A harmadik rétegnél a palló felső széléig értek, ekkor a két pallót feljebb húzták és folytatták az előbbi munkamódszer szerint kb. fél embermagasságig. Amikor evvel elkészültek, a munkát a következő falszakasz építésével folytatták. A fal sarkokat egyszerre készítették és iszalag indákat helyeztek el benne, hogy szét ne váljon. Amikor körülértek és az összes falszakasz elkészült eddig a szintig, az először felhúzott fal építését folytatták teljes magasságig, majd a következő szakaszokat készítették, amíg körül nem értek. Ezután a szalufákat kiemelték a fal mellől és fejszével kivágták az ajtók, ablakok helyét. Ásóval egyengették a nyílásokat és a falsíkot. A falak felhúzását követte a májusfa állítás. Ehhez legények vágtak az erdőből fát és a lányok díszítették fel. A falsíkra fektetett koszorúgerendákra méterenként fektették keresztbe a figerendákat, amelyeket a ház hosszonti tengelyében levő mestergerenda támasztott alá. Ezt követte a szalufák állítása, a csonkakonty kiképzése, majd a lécezés felerősítése a már ismertetett módon és a zsupptető készítése. Ezután a padlásdeszkázatot készítették el hársfából vagy tölgyfából, majd lesározták 4—5 cm vastagságban. A sarat a férfiak készítették, de a vékába felhordás már az asszonyok dolga volt, ők simították el a tenyerükkel. A tömásfalat 4—5 napig hagyták száradni, majd elhelyezték a már kivágott nyílásokba az előre elkészített ajtó- s ablaktokokat és körülsározták. A meszelést az asszonyok végezték. Mielőtt beköltöztek volna a felépült házba, macskát eresztettek be első éjszakára, hogy a család egészséges legyen. A néphit szerint mindennek megvan a maga rossz szelleme, így az új lakóháznak is, mely az első bentlakóra betegséget hoz. Ezért zárták először a macskát a házba. Tetőidom és oromfal fajták: Talpas favázas házaknál legrégebben a körül ereszes sáforíefőt alkalmazták. Később a ház mindkét végén, vagy csak az utca felől szömbevetős, úgynevezett csonkakonty tetőt készítettek. Ezt úgy képezték ki, hogy az első két szalufát rövidebbre vágták, felső végét kokasülővel fogták össze. Erre fektettek három gerendát, melyeket a második szalufapár csúcsához rögzítettek. A padlásteret vesszőfonyással zárták e és polyvás sárral csapkodták be. (LXII. t. II.) Volt ahol a fonyást a padlástérben a harmadik szalufánál készítették el. Ebben az esetben a sorozás elmaradt. (LXII. t. I.) Újabban az oromfalak lezárását deszkából készítik, melyen kör, szív vagy tulipán formájú szellőzőlyukakat vágtak. A szegélyező lécezést sok esetben fűrészelt fogazással és egyéb végigfutó motívummal díszítették. Főleg az alsó szélén több sorban látható díszítés tette dekoratívvá a ház utcai homlokzatát. (LX. t. VI.) Sok esetben az oromfal elé nyúló mestergerenda végét is gazdagon kifaragták.