Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

198 EGYÜD ÁRPÁD Ha kérdi hogy vagyok? Nagyon beteg vagyok, A régi rabságba Talán meg is halok. Térdig vagyok vasban, Derékig bilincsbe, Kijapad a szëmëm A nagy sötétségbe. Kert alatt folyik el A Rábának a vize, Fejem fölött sivit Annak a szellete. Oda vagyok zárva A Csillag-börtönbe, Kijapad a szëmëm A nagy hidegségbe. Szájj el páva, szájj el Házunkon körösztül, Szájj bë a zanyámhoz, Maga van egyedül. Ha kérdi hogy vagyok? Szabad madár vagyok, A régi rabságból Mámo szabadulok. Mámo szabadulok Hónap hazamegyek, Anyám két karodra Sírva ráröpülök. Vessél párnás ágyat A fárott fijadnak, Meg annak a szép kis Pávo kis madárnak. Megpihennünk ketten A zelsíf? szobádba, Aranytollú páva, A rugonyos díványon, Főkett a fényes nap, Ereszté sugarát. A szép pávo madár Terjegeti szárnyát, Erepül a páva Kelet, nyugot felé, Kiterjesztett szárnnyal Az ég alja felé. Erepül a páva Kelet, nyugot felé, Kiterjesztett szárnnyal A vármegyeház felé. Igal, Máté Jóisefné, 1905. Ó CSAK MINDIG MOND-JA HA-TAM-RA VE-RE-TI Sógorom, sógorom, Kedves jó sógorom! A te lovaidat Más is ellophatta. Hej, de csak azt mondja, Hátamra vereti. A kaposvári fegyház Nem az istenháza, Hanem a raboknak Gyilkolló tanyája. Abban van egy asztal, Búval van az telle, Azon van egy pohár, Méreggel van telle. Aki arról eszik, Búval lesz az telle, Aki ászt megissza, Méreggel lesz telle. Száj le páva, száj le A vármegye kúttyára, Hozzál vizet szádban A rabok számára. Elszállott a páva A vármegye kúttyára, Vid vizet szájában A rabok számára. No rabok igyatok, Ne szomorkodjatok, Kérjétek az istent, Majd megszabadultok.