Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái
182 EGYÜD ÁRPÁD fáiról, amelyek helyénvalóan ezekre a balladákra jellemző átkot tartalmaznak. Vi kár Béla egyik ilyen változathoz tett megjegyzéseit a szüzkoszorú, istenfa szereplésével kapcsolatban itt emeljük ki 17 ; ez az a faféleség (abrotanum officinalis), amelyből őseink és finn rokonaink a párta elődjét kötötték. Ehhez hasonló kifejezések máshol is előfordultak pl. gyöngykoszorú, szüzkoszorú, amelyekkel más műfajú gyűjtéseimben is találkoztam, méghozzá elég aktuális helyen: a lakodalmi szokások versciklusának leánybúcsúztató záró soraiban, de hasonlót figyelhettünk meg néhány szakrális szövegünkben is az ártatlanságot kifejező szimbólumként Szűz Máriával kapcsolatban. Az ún. „ Legenda-ballada" típus számtalan változatával találkozhatunk Somogyban. Ez a Három árva címen ismert típus nemcsak itt, de országosan is nagy népszerűségre tett szert, mint az európai népköltészet általánosan előforduló kincse. Nálunk az összes változat a „mohácsi temetőbe" vezet, ahová két, vagy három árva indul anyját keltegetni és panaszkodni. Az édesanya minden esetben azt válaszolja, hogy nem kelhet fel, mert a keze vagy lába el van zárva, vagy deszkák közé be van zárva, de végül is mostohájukhoz utalja őket, aki viszont kegyetlenül kékre veri orcájukat, kitépkedi a hajukat, vagy kirekeszti az étkezésből az árvákat. Néhány változatban a magukra maradt testvérek egymás nyakába borulnak a pajtában, vagy a templomban (G—2-3.). E rövid változatokból kitűnik az is, hogy a Mária vessző-adásának motívumára csak halvány utalás történik. (G5-6.): ,,Adok nektek három vesszőt", „Veszek nektek három vesszőt". Egyikben sem mutatkozik Mária alakja, mint pl. az erdélyi változatokban. 18 Egy nagyon szép változatot találtam a torvaji Kottán Józsefné előadásában, amit azonban előző gyűjtésem óta tanulhatott meg és szószerint egyezik Bartók Béla gyergyótölgyesi 19 gyűjtésével és a V a r g y a s Lajos közölte tekerőpataki változattal. 20 Utólagos eltanulásra vall a „kócsát" szóhasználat is (Somogyban „kúccsát" lenne inkább). Többféle nyugati kapcsolataik miatt különböző lecsapódxsok észlelhetők ezekben a szövegekben, amelyeket a magyarság tett ebben a formában ennyire egységessé. Somogyi változataink hasonlóan egységesek, és mindben az anyai szeretet síron túli megfogalmazása fejeződik ki, de a gyermekek tragikus életérzésének fokozását növelő mostoha is szerepet kap minden változatban. Az édesanya és mostoha probléma minden kornak jellegzetes tünete, és ez a téma igen magas művészi kifejezést kap alkotásainkban. Somogyi vál17. Magyar Népköltési Gyűjtemény VI. Budapest 1905, 3. 18. KALLÓS 1971, 249, 263. 19. BARTÓK В., Etn 19 (1908) 109. 20. Népzene és zenetörténet I. Budapest 1972, 22. (Szerk. Vargyas L.) 21. CSANÁDI—VARGYAS 1954, 488. tozataink kivétel nélkül röviden, tömören, tárgyalják a mondanivalót. Művészi értéküket költői szépségük is emeli, ami megnyilvánul jól formált strófális szerkesztettségükben is. E legenda téma új vetületét érdemes összevetni a régebbi alkotásokkal (G-7.). A tragikus hangvételű balladák tárgyalása után ismerkedjünk meg ,,A megcsalt férj" típushoz tartozó víg balladánkkal (H—1.), amely lényegileg megegyezik az ország más változataival. Balladánk motívumainak, fordulatainak egyes strófákban elhelyezett módjával és néhány sajátos kifejezésével tér el némileg egyéb változatoktól, pl. a vésztőitől,1 a bercelitől, 22 a Kodály Z о I t á n által megtalált töredéktől. 23 Ezek a balladák a német nyelvterület közvetítésével kerültek hozzánk. Külső-Somogy igen gazdag a „rab-páva" balladás dal tekintetében. Tájunkon ennek a típusnak különlegesen szép kontaminációival találkozunk (I — 1—2.). Ezeket kísérik legarchaikusabb dalaink. Máté Józsefné szövege a rab-betyár panaszáról, reménykedéséről szól, s művészi képeivel is feltűnést kelt. A páva itt nemcsak a megyeházára való felszállással tűnik fel - mint a remény és szabadság kifejezője —, de a régibb rabénekek formuláit is idézi helyenként szövegünk. Bizarr-szép alkalmazást kap a páva madár a dal második felének strófáiban, ahol kapcsolatba hozza a reményt jelentő felkelő nap sugaraival. Ezek a lírai képszimbólumok mintha tudatos költői műgondról tanúskodnának. Váczi István hasonló jellegű dala helyenként jó balladai jegyeket mutat, de erősen magán viseli a lopás vádja alatt álló betyárról szóló új hangvételű dal jegyeit is. Dallama egyik legszebb változata környékünk „páva-dalának". Az itt előforduló refrének a felkiáltás, kétségbeesés erősen lírai kitöréseiként jelentkeznek, és dallamhoz való igazodásukkal szép elemként illeszkednek bele a költemény testébe. Ebben az alkotásban találtam egyedül a régebben gyűjtött dallamokkal való hasonlatosságot s kifejezéseket (Bartók Béla gyűjtötte Rokoly Katalin 2 ' 1 ). Az itt szereplő búval teli asztal és méreggel teli pohár a rabélet keserveinek tárgyi szimbólumai. Ezekhez hasonlót idéz föl az 1907-es gyergyóújfalusi gyűjtés is. 25 Nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy pásztorés betyárdalok tekintetében Somogy az ország leggazdagabb tája. 26 A sok változat közül most három balladás menetű szöveget közlünk, amelyek közül a legteljesebb a szöllősgyöröki változat (J-2.). Ez elmondja az egyik legnevesebb betyárnak az esetét az osztopáni vörös bíróval. Ezt a formát már Vi kár Béla, 27 Gönczi Ferenc és mások is szép változatokban találták meg. Ezek a szövegek bemu22. ORTUTAY-KRIZA 1968, 489-494. 23. KODÁLY Z., Etn 18 (1907) 234. 24. BARTÓK В., Etn 19 (1908) 114. 25. Népzene és zenetörténet. I. 1972, 12. 26. GÖNCZI F., Somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944. 27. VIKÁR В., Somogy megye népköltése. Bp. 1905, 148— 150.
