Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Benke József: Termelőszövetkezeti mozgalom Somogyban, 1948-1956

166 BENKE JÓZSEF kezetek fognak példát nyújtani és fokozatosan maguk után húzni megyénk ma még elmaradt dolgozó parasztságát a fejlődés útján . . ."

iü A somogyi termelőszövetkezetek alakulásának gyökerei a felszabadulásig (sőt történetileg a Tanácsköztársaságig) nyúlnak vissza. Ezek a termelőszövetkezetek azonban nagyrészt nem - a szövetkezésben résztvevő — tagok gazdaságait közös üzemben egyesítő valódi termelő szövetkezések voltak, hanem olyan szövetkezetek, amelyek az egyéni gazdaságokban folyó termelést segítették elő a szövetkezet különféle tevékenységei útján. A történeti, gazdasági (s természetesen nem utolsó sorban) politikai tényezők következtében a földhöz juttatott újgazdák - elsősorban a pusztákon lakó volt cselédek - körében meglevő viszonyokból okjektíve kényszerítő erővel bontakoztak ki a kölcsönös segítségnyújtás elemi erkölcsi normái, majd ennek a közös munkának szerves folytatása volt a somogyi ,,volt" puszták népe körében a kollektív gazdálkodásra való áttérés, amit — bármily furcsának tűnik is — elősegített az elszigeteltség, az önmagukra hagyatottság. A világtól (községek, falvak világától is) elzárt pusztákon nem (vagy alig) érvényesült a falu (s ennek individualista kizgazda közösségének) objektíve dezorganizáló hatása, s így sajátos közösség alakulhatott ki.

11 Ezt mutatja, hogy a megye 1948/1949. fordulóján alakult közös gazdaságainak túlnyomó többsége pusztákon, majorokban szerveződött:

12 szilonicspusztai (Barcs), kürtöspusztai, halászópusztai (Kőröshegy), kenészpusztai (Kadarkút), simongáti (Nagyatád), vittyapusztai, szentespusztai (Teleki), szarkástó-pusztai (ötvöskónyi), létcfpusztai (Gadány), s ugyanígy a többi — a bábonymegyeri, a bálványos! és nágocsi csoportok kivételével — is mind összefüggő területen, s községen kívül (tanya, ill. puszta körül elterülő, igénybevett nagybérleten) jött létre (gálosfai, kötcsei, pusztakovácsi, magyaratádi, csákányi, osztopáni, nagyszakácsi, nemesdédi, csurgói csoportok). A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, a termelőszövetkezetek története megírása során — különösen erre az időszakra — az egyik legnehezebb feladat a folyton változásban, mozgásban levő folyamat megbízható számszerű összegezése.

13 A különböző források, dokumentumok

14 összevetése és elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az 10. Uo. 11. E szubjektív tényezők mellett a legfontosabbak azok az objektív tényezők, hogy a nagybirtokok, nagygazdaságok készen talált keretei alapul szolgálhattak a szocialista nagygazdaság üzemi megteremtéséhez. 12. A termelőszövetkezetek felülvizsgálására alakult Elszámoló Bizottságok 1949, végén készült jegyzőkönyveinek anyag alapján: MSZMP Sm. Biz. Arch. 33. f. 34/b. es. 13. „Megbízható szövetkezeti adatfelvételre egészen 1949 májusáig nem került sor." DR. RUBINYI P., StSz 9 (1949). 14. Néhány fontosabb: Termelőszövetkezeti mozgalom megyénk területén. 1951 március (MSZMP Sm. Biz. Arch. 33. f. 455/b. es.); Somogy megyei MDP szövet1948 őszétől 1949 tavaszáig alakult 22 termelőszövetkezeti csoport fele még 1948-ban, másik fele 1949-ben jött létre.

15 A 22 csoport harmada (7) földbérlőszövetkezetből, valamivel több mint fele (12) földművesszövetkezet földbérlőcsoportjából alakult — teljesen önkéntesen. Miután a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletéről szóló rendelet a nincstelen mezőgazdasági munkásokat és a nagyon kevés földű szegényparasztokat részesítette előnyben, ezért az alapító tagok túlnyomó többsége vagy teljesen nincstelen agrárproletár, vagy kevés földű újgazda volt. Az 1949. május 31-ig alakult 22 csoport 420 alapító ;tagja közül mindössze 60 tag volt újgazda, 360 nincstelen agrárproletár. A tagság szociális összetétele tehát homogén volt, csakúgy mint politikai: a 420 alapító tagból 220 egyben párttag is volt. Ez azt jelenti, hogy a 420 tag alkotta 230 család majdnem mindegyikében volt párttag. Ez volt az a szilárd bázis, amelyből a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom elindult. Ez a kis mag, amely a csoportok megalakulásakor a közös utat választotta, még a fél százalékát sem érte el a megye paraszti társadalmának, viszont — a csoportok megalakulásakor — a birtokukban, használatukban levő 3200 kat. hold (amelyből több mint 2750 hold volt a csoportbérlet) már majdnem fél százaléka volt a megye egyéni tulajdonában levő területének: míg a megyében az egy birtokosra jutó terület meghaladta a tíz (10,6) holdat, addig a termelőszövetkezeti csoportokban az egy családra jutó átlag megközelítette a tizenhármat (12,8), ami azt jelenti, hogy a formálódó nagyüzemekben az egy családra jutó átlagos terület mintegy 20%-kal magasabb volt a megyei átlagnál. Ezt persze egyértelműen pozitív ténynek nem foghatjuk fel, hiszen e földek pillanatnyi állapota — éppen azért, mert bérlemények voltak a csoporthoz kerülés megelőző éveiben - elég rossz volt; arról nem is szólva, hogy a csoportok átlagos gazdasági felszereltsége még a nagyon primitív eszközökkel termelő kisgazdaságok szintjét sem érte el (hiszen az igénylők minden gazdasági felszerelés nélkül kapták meg bérleményeiket), s végül ami a nagyüzemi gazdálkodás szempontjából rendkívül jelentős volt: szakemberek és nagyüzemi termelési tapasztalatok nélküli agrárprokezeti felelősök 3 hónapos munkaterve. 1949 március (Uo. 12. es.); A 9000/1948. Korm. sz. rendelet alapján igénybevett földingatlanokon alakult földbérlőszövetkezetek (Uo. 84. cs.); Elszámoló Bizottságok jegyzőkönyvei termelőszövetkezetenként (Uo. 34/b. cs.) stb. 15. Történeti sorrendben első a Teleki-szentespusztai Béke (IX. 17.), a Barcs-szilonicspusztai Rákosi (X. 1.) és a tabi Dózsa (X, 1.). Még két csoport alakult októberben (Kötcse, Kőröshegy), s hat novemberben (Gálosra, Gadány, Nágocs, Magyaratád, Csurgó, ötvöskónyi). 1949 januárjában 3 (Kürtöspuszta, Csákány, Pusztakovácsi), februártól májusig havonta 2-—2 (Kadarkút, Gamás; Osztopán, Simongát; Nemesdésd, Nagyszakácsi; Bálványos, Bábonymegyer).