Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Andrássy Antal: Somogy megye 1848 őszén, a Jellasics-támadás idején.

138 ANDRÁSSY ANTAL madás előestéjén a politikai front, így a katonai is, egyre jobban megkülönböztethető lett. A főneme­sek, a nagybirtokosok nyíltan hirdették, hogy a feudá­lis szolgáltatások maradványait nem óhajtják eltö­rölni. Hochreiter Ambrus másodalispán - aki korábban a nemzetőrség pénzügyeiben tevékenykedett -, augusztus végétől október közepéig az ügyekben nem vett részt. Az adó behajtásával késlekedett. Nem véletlen, hogy Hochreiter 1850-ben, a megye csá­szári biztosa lett. Noszlopy Antal szerint ekkor nyíl­tan kimonta, hogy ,,inkább akarom a nyugalmas szolgaságot, mint a zűrzavaros szabadságot".^ Szeptember elején a drávai vonalon állomásozó nem önkéntes nemzetőröket több meglepetés is érte. Az első, a napidíj elmaradása volt. A leghangosabb pénzkövetelők a napi 1 forintért szolgáló tisztek és altisztek voltak. A nemzetőrök között is voltak hang­adók, de egyelőre vártak. A szigetvári járási zászló­aljban elterjedt az a téves hír, hogy a „kiállítók ál­lomásozni nem tartoznak ezután másutt, mivel a határvonalat az önkéntesek fogják őrizni". A fiókbi­zottmány szeptember 5-i ülésén ez ellen erélyesen tiltakozott, és semmilyen helyváltoztatást nem en­gedélyezett. 40 A megyei bizottmány még a szeptem­ber 11-i ülésén — amikor a Jellasics elleni somogyi védelem Barcsnál felbomlott -, úgy határozott, hogy a 2000 főnyi önkéntes nemzetőrt Babócsára, az ott levők felváltására küldi. 46 Sajnos ekkor már nem volt kit felváltani, mivel Barcs tájékán az ott levő, és az oda összevont nemzetőrség eloszlott/ 1 ' A megyei bi­zottmány a Dráva-vonalon levő nemzetőrök harci szellemével, politikai tájékoztatásával semmit sem törődött. így az ott állomásozó somogyiak vajmi ke­veset tudtak az ellenség, a bécsi udvari reakció, és a vele szövetséges belső árulók céljairól. Forradalmár agitátor nem fordult meg közöttük, Néhány közép és kisnemes, valamint egy-két falusi lelkész öntött beléjük lelket a hon védelmére. Különben a nemzet­őrök csak szervezetlenséget, az elmaradt napidíjat és a nemtörődömséget tapasztalták. A megye részé­ről pedig az állandó pénzhiányról és az elkészített fegyverek elégtelenségéről panaszkodtak. A nem­zetőrségnek a tisztek, a foglárok, az uradalmi vadá­szok puskáin és a néhány magántulajdonban levő puskán, pisztolyon kívül nem volt lőfegyvere. A fiók­bizottmány a nyár folyamán a szolgabírók kerüle­44. VÖRÖS K., Sz 2-3 (1953) 344—345. 45. SmL 1848. szeptember 5. fiók-biz. ülés, 822. 1442. 46. SmL Kzgy. jkv. 1848. szeptember 11. 1731, 745— 746. 47. BERGEL J., im. 30. oldalon írtak jellemzők politikai szemléletére. „A kaposvári nemzetőrség is a Drává­hoz vezényeltetett, hogy a horvátok netaláni betöré­sét megakadályozza. Miként lett volna ez azonban lehetséges fegyverek, s minden gyakorlat nélkül? Er­re senki sem gondolt. Ennek folytán, midőn egy napon azon rendeletet kaptuk, hogy Darányból Barcsra vonuljunk előre, csapatainknak majdnem fele teiben a megadott keretszámok alapján a helyi ko­vácsmesterektől dzsidákat rendelt. Kaposváron Rott­kay, Szigetváron pedig Maurer nevű kovács több mint 1000-1000 darab dzsidát készített. A kisebb falvakban is hasonlóan készültek szúrófegyverek. 48 Szinte valamennyi kiindult félszázadot a helyben ké­szült fegyverekkel küldték a Drávához. A minderí­kori váltás ezután a Drávánál átvette az előzőktől a fegyvert. Jellasics hetekkel a támadás előtt ügynökei útján számára megfelelő hangulatot igyekezett terjeszteni. Az ellenforradalmi propagandakeltők felhasználták a földnélküli, vagy a kevés földdel "felszabadult volt jobbágyok elégedetlenségét. A Dráva-vonalán mind­ezt tetézte még a nemzetőrség szolgálata körüli zavar. Az első jelzések július végéről valók, amikor a lakácsai jegyző aggodalmát fejezte ki a községe ,, . . . helységeire káros következtetéssel átterjedő hí­rek" miatt/' 9 Jellasics földet és a meglevő szolgál­tatások eltörlését ígérte. Lázító röplapokat csem­pésztek át és a Zala-Somogy-Baranya-Dráva ré­szen terjesztették. ,,Jellachich mindenütt azt ígéri a népnek, hogy földesura javait közte felosztandja, s így Baranya megye is Jellachichnak egyszerre meg­hódol. Fönnen beszéli még a magyar nép is, hogy neki Jellachich alatt jobb dolga leend, és így minél lehangoltabb a lelkesedés a népben hazája iránt." 00 A fenti híradás a kormány hivatalos lapjában, a Közlönyben, egy héttel az ellenforradalmi támadás előtt jelent meg. A veszprémi nehnzetőrök nevében írt fenti drávai tudósítás félti az országot, hogy „bel­háború keletkezik, kivált az országgyűlés a szőlő­dézsma elengedését halogatja". A Jellasics-féle pro­pagandának lett a szószólója Gulyás János, 62 esz­tendős berzencei parasztember. Augusztus 23-án a Vas megyei nemzetőrök előtt kijelentette, hogy ,,ők csak az urak katonái, azért inkább ragaszkodik a bánhoz, ki az urak jószágát a szegény emberekre felosztja. Ha jönni fog ő véle fog tartani. Mit is keresnek itt a nemzetőrök, jobb, menjenek haza." A vasi nemzetőrök első zászlóaljának segédtisztje, Tan­kó Kálmán az alispánhoz írt feljelentésében írta Berzencéről augusztus 25-én: ,,Az ily lázítási ese­mények már többször adók magokat elől és hihető, hogy megvesztegetés következtében." December 13­án Gulyás Jánost a megyei törvényszék félévi vas­ban közmunkán eltöltendő börtönre ítélte. jl betegnek jelentette magát, vagy éppen megfutamo­dott. Szerencsére egész hadjáratunknak nem volt egyéb czélja, mint, hogy Barcson egy tábori misét hallgassunk. Ily módon a félelemmel menekültünk meg!" | 48. A nemzetőrség felfegyverzésére rr|fegfelelő képet kap­hatunk az egyes községek és mesteremberek által kifizetni kért dzsidákról, a megyei bizottmányi és fiók­bizottmányi ülések napirendjeinél. 49. SmL 1848. július 29. fiók-biz. ülés, 1196. 50. Dráva mellékéről, Közlöny, 1848. szeptember 5. (To­vábbiakban: K.) 51. SmL Közig. biz. iratai, 1848. 1192.

Next

/
Thumbnails
Contents