Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Magyar Kálmán: A Báthoriak sárkányölő hagyománya

128 MAGYAR KÁLMÁN A XVII!. századi szerző, Vályi András már erősen archaizál. Az említett András fia Bereczkre vonatkoztatható eseményeket Vak Béla (?) korába, azaz a XII. századba helyezi.

108 A XV. századi reneszánsz íróktól; Túróczitól és Bonfinitó! veszi át ezeknek a vitézi küzdelmeknek a leírását, amelyek után „igen sok várost és falut kapott a Báthoriak őse."

109 Az is történeti tény, hogy az 1278-ban vívott döntő ütközetben résztvevők közül többen kaptak vitézségükért birtokadományt, címert és más kiváltságokat. Igy a Báthoriak XIII. századi szerepére vonatkozó ellentmondásos adatokat jól egészíti ki az Irinyi nemzetség helyzete az 1278-as ütközet után. Tudomásunk van ezidőből arról, hogy a Morva folyó mellett IV. László király „bámulva csodálta, hogy Vid (Irinyiek őse) és testvére László a cseh királyt, Ottokárt földre terítette és Marcellinus fiát fogságba vetette. A csata után vitézségükért a szatmári Irin földet kapták, amelyről irinyi Irinyieknek hívták őket.

110 Az Irinyiek ekkor olyan címert is kaphattak, amelyben az említett csatajelenetre utaló címerkép in van/ Fontos adat az, hogy Szendrey Zsigmond a történeti népmondáink rendszerezésénél

112 azt próbálja bizonyítani, hogy a Báthori család őse - a mondák szerint — Salamon uralkodása alatt — egy cseh bajnok legyőzése után nyert nevet és címert.

113 Viszont a Báthoriak cseh küzdelmek utáni új címeradományozásáról sincs közvetlen tudomásunk. Ennek ellenére feltételezhető lenne, hogy a morvamezei csatában résztvevő Báthori ős — Przemysl (Ottokar) legyőzésekor — a cseh király, illetőleg valamelyik főnemesének címerpajzsában szereplő, veresben három fehér jobb oldaléket kapta volna címerképül. A német eredetű

114 Gutkeled nemzetség címerében azonban már a XIII. század elején szerepelnek az említett oldalékek.

115 Ez bizonyítja azt, hogy a nemzetségi címerben a XV., században, de talán a XI. században már megvolt a jelzett három fehér jobb oldalék.

116 S a nemzetség bevándorló tagjai valószínűleg már Németországból hozhatták magukkal ezt az ott igen jellegzetes címerábrázolásí. összefoglalva a mondottakat, végsősoron úgy tűnik, hogy a XIV. századi krónikaíró a XI. századi trónharcok írásakor a közelmúlt (XIII. század végi) 108. VÁLYI A., Magyarország leírása I. Buda 1796, 143. (Továbbiakban: VÁLYI 1796). BÉL MÁTYÁS K., Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum libri XLV. ab origine gentis ad annum 1495. Lipsiae (Lipcse) 1771. 181. (Továbbiakban: BONFINI 1771.) 109. BONFINI 1771, 181. — VÁLYI 1796, 143. 110. SZIRMAY 1810, 32. 111. NAGY I., Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest 1859, 247—248. (Továbbiakban: NAGY 1859.) 112. SZENDREY ZS., Etn 36 (1925) 48—53. 113. SZENDREY 1925, 52. A cseh rokon címerekre id. ERNYEY J„ Etn 17 (1906) 134. 114. MÁLYUSZ 1971. 58. — GYÖRFFY 1958, 1, 15. harcait, illetőleg a cseh háború eseményeit közvetlen hagyomány alapján használhatta fel. így Bátor Opos személyének megformálásakor — az ősi eposz részei mellett — saját korának hagyományait is feldolgozta. A hősök küzdelmének jellegzetes vonásai — a Bátor jelző révén főképpen — őt is, mint később a XV. századi írókat is megihlette. A XV. századtól kezdve a történetírók helyettesítették a Báthoriak ismert ősét: Báthori Andrást - különböző mondák, források alapján — a XII—XIII. századi trónharcokba, (főként a Bátor Apa-ős értelmezése révén). A későbbi időben az „óriás csehvel való párviadal" motívuma szinte hagyományos formulaként öröklődött a különböző történeti mondákban. (Toldi stb.) Valójában pedig az történt, hogy a csehek ellen vitézül harcoló Báthori ősök: András és főként Berecz sikeres harcaik eredményeképpen kapták Bátor és Kisbátor birtokokat. A helységek (Bátor) nevéről a XIII. század végén, illetőleg a XIV. század elején vették fel a Báthori nevet. A névvel kapcsolatban a XIV—XV. században — a birtokadomány ősiségének, a csaiádi régi származásának igazolására alakultak ki különböző mondák, legendák, amelyekbe a XI. századi mondai Bátor Opos történetét is bekapcsolták. Végsősoron azt is mondhatjuk, hogy a történeti események (cseh háborúk stb.) a Gutkeledek és a Báthoriak címerében szereplő három oldalék révén, valamint a nemzetségnél a korai időtől (XI—XIII. század) meglevő Szent György-kultusz hatására jött létre a sárkányölő mondák ezen változata is, amelyben a Báthori család őseként, András is párviadalban győz az ecsedi láp félelmetes sárkányán.

117 A BÁTHORIAK SÁRKÁNYÖLŐ HAGYOMÁNYA ÉS A XIV-XV. SZÁZADI LOVAGKULTUSZOK A Báthoriak sárkányölő hagyománya a XIV-XV. században újjáalakuló lovagkultuszok hatására formálódik a hagyomány XVI. századi végleges kialakulása felé. A Szent György legenda sárkányölése mellett Magyarországon már a XIII. századból ismerünk olyan ábrázolást, ahol egy gyalogos páncélos lovag megvív a sárkánnyal.

118 Ennek ellenére a Báthori család 115. CSEGHEŐ G., A Gutkeled nemzetség címere. Turul 1891. A 12. laohoz csatolt melléklet (1—2. sz. ábra). (Továbbiakban': CSEGHEÖ 1891) CSOMA J„ Nemzetségi címerek. Ért. Tört. Tud. XIX. Budapest 1904, 3—23. (Továbbiakban: CSOMA 1904.) 116. GYÖRFFY 1958, 15. 117. SZIRMAY 1810, 79. A Gutkeled nemzetség ősi címere: veres mezőben három ezüst oldalék, sísakdísz a paizsalak, veres zárt szárnyra illesztve. Takaró veres-ezüst. (CSOMA 1904, 82.) 118. GEREVICH L, MÉ 20 (1971) 92, 98. Tigris és sárkány küzdelmét ábrázolja BALTRUSAITIS 1955, 215. A gyalogos pajzsos vitéz sárkányküzdelmére Id. Champeaux 1966, 69. és 73. kép, valamint CROZET R., L' art roman en Saintonge. Paris 1971, 72. kép.