Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Magyar Kálmán: A Báthoriak sárkányölő hagyománya
124 MAGYAR KÁLMÁN 43. Sárkánnyal küzdő lovag; XV. századi címer. «(Válton nyomán.) - Drachenkampf eines Ritters, XV. Jh. (nach Válton.) Szűz Mária tiszteletére, míg a Guton álló egyházat Szent Györgynek szentelték. A nemzetségi monostor birtokai Nyíradonyban és Ábrány-Szentgyörgyön voltak. 63 A monostor környékén az összes, egymástól már távol eső ágaknak is tulajdonában volt egy-két olyan falu, amelyben a Szent György névadás szerepelt. A Gutkeledek Apaj-ágánál volt Macs-Szentgyörgy, 64 míg a Farkas ág tulajdonában Gut szerepelt, ahol az említett Szent György tiszteletére emelt templom állt. 60 A monostor közelében levő ÁbránySzentgyörgy és Nyírbátor a Báthoriak ősi birtoka között említhető. Az Egyedmonostori ág tulajdonában a közeli Szentgyörgy községet találjuk. 66 Az István báni ág Adony környéki birtoka Hugyaj, ahol ugyancsak Szent György templom áll. Végül a Lotárd ág tulajdonában levő Ófehértó egyháza is jelentős lehet, ahol a Szent György-küzdelem ábrázolása is megtalálható. 6 ' A nyíradonyi nemzetségi monostor a XI. század második felére keltezhető. 68 Ez a keltezés a közelében levő Gut nemzetségi központ — Németh Péter kutatásai szerinti — XI. századi eredetét még jobban bizonyítaná. 69 így végsősoron a Szent László által Mogyoródon emelt Szent György, illetőleg a Géza által Vácon épített Szűz Mária egyházzal közel egykorú a guti Szent György és az adonyi Szűz Mária templom. Kutatásaink alapján tehát a XII—XIII. században a Gutkeledek több ágánál valóban megfigyelhető a Szent György-kultusz nyoma. A kultusz? legerősebben a Nyíradony környéki nemzetségi birtokokon jelentkezik. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy az Árpádkorban a Gutkeledeknél a Szent György-kultusz — a korai hagyomány alapján — kiemelt jelentőséget kapott. S véleményünk szerint ez a kultusz lett az egyik forrása a később kialakuló családi sárkányölő hagyománynak is. SÁRKÁNYÖLÖ BÁTOR OPOS A Gutkeled nemzetség Szent György-kultuszának kialakulási idejére — a XI. század végi trónküzdelmek korába — helyezhető el Bátor Opos történeti, illetőleg mondai szereplése. Ki lehetett a Báthori család XI. századi sárkányölő ősének tartott Bátor vitéz? Rákóczi Ferenc feljegyzésében — a Báthoriak sárkányölő őseként — szereplő Bátor Opos alakja a XIV. században szerepel gyakrabban a ránk maradt írásos emlékekben. A Képes Krónika írója — Salamon korában — a csehek ellen vívott egyik ütközetben említi ßafor Opus, Martini filius-ként. A király és a hercegek Nándorfehérvár ellen vívott ostromában Obus néven szerepel. A király és Géza herceg kemeji csatájában Opus filius Martini et génère Vencellini, miles glorisus-ként jegyzi fel ugyanaz a krónikás. A mogyoródi csata után Salamon cum Opus Martini filio menekült Mosonba. Végül a nyitrai ütközetben ismét a király oldalán látjuk Opus miiest. /0 Ki volt a Vencellin neméből származtatott, Márton fiaként említett Opus, Obus vitéz? A történetirodalom igen ellentmondásosan foglalkozik a kérdéssel. Karácsonyi János 71 — a Képes Krónika alapján - a Ják nemzetség őseinek névsorában az ún. Vencellin nemzetség több tagját — köztük Mártont is — felsorolta. Opus ebben a névsorban nem szerepelt. Gerics József viszont Márton fia Bátor Opost ,,de genere Vence/í/ni"-ből származ63. KARÁCSONYI 1901, 20. MESTERHÁZY 1968, 164. 64. Szabolcs vármegye (Szerk. Borovszky S.) MVV. Budapest é. n. 335. (Továbbiakban: Borovszky). GYÖRFFY GY., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest 1963, 640. MESTERHÁZY 1968. 164. 65. BOROVSZKY 335. 66. MESTERHÁZY 1968, 164. 67. BOROVSZKY 335. — KARÁCSONYI 1901, 20. 68. NÉMETH 1966—67, 129. Nyugaton Gut puszta és Adony körül a nemzetség egyik legelső XI. századi 69. 70. 71. telepe állt, míg a keleti megszállás Sárvár vidékéhez kapcsolódott. (MAKSAI 1940, 35.) A Gutkeled nemzetség Szent György patrociniumos templomaira hoz adatot: JAKÓ ZS., Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest 1940, 264, 342—343. (Továbbiakban: JAKÓ 1940.) NÉMETH 1966—67, 129. KK 1964., 122—23, 127—128, 132, 134, 137. KARÁCSONYI 1901, 244.
