Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Magyar Kálmán: A Báthoriak sárkányölő hagyománya

A BÁTHORIAK SÁRKÁNYÖLŐ HAGYOMÁNYA Az 1969 nyarán folytatott nyírbátori ásatásunk során több fontos lelet kíséretében került elő egy XV. századi domború kályhacsempe, amely tarajos sárkányt ábrázolt.

1 (39. kép) A Báthori várkastély északi szárnya közelében feltárt (K-Ny-i irányú falhoz csatlakozó) — kis téglahelyiség környékén

2 — a sárkányos leletek mellett — egy Szent Györgyöt ábrázoló csempetöredéket is találtunk.

3 (40. kép) Mind a sárkány, mind a Szent György ábrázolásos töredék — a Magyarországon eddig ismert formák alapján — egyedülálló megformálást és kompozíciós rendszert mutat. A Báthoriak építészeti és iparművészeti alkotásain az 1480-as évek óta jelentkeznek gyakrabban a legeredetibb sárkányos ábrázolások. S ennek értelmében a templommal egyidőben épült Báthori-kastélyban felállított kályhákon is megjelenik a Szent György és a sárkány, mint a Báthori-család régi sárkányölő hagyományának XV. századi alakjai. Éppen ezek az előkerült régészeti emlékek teszik szükségessé a Báthori-család sárkányölő hagyományának részletesebb vizsgálatát. A BÁTHORIAK SÁRKÁNYÖLŐ HAGYOMÁNYAI Szabolcs megyében a mai napig megőrződtek a sárkányhoz és a sárkányöléshez kapcsolódó néphagyományok. Ezekben

4 a főként Báthori Gáborhoz 1. A tarajos sárkány leírása: szürke, hatszögletű talapzatra erősített, két agyagszalag-talppal. Az ívben végződő fejrész széles agyarakkal és kerek szemekkel van ellátva. A nyaknál két oldalon lyuk látszik. A fejtől egy 13 cm hosszú, tüskékkel díszített taraj húzódik, amelynek legmagasabb pontja 10,5 cm. A madárkarmos lábak a test mellett a fej elé ugranak. Méretei: H: 19 cm, talp sz. 14 cm, m: 10,5 cm. Báthori István Múzeum, Ltsz. 69.72.1. ?.. A Báthori várkastély északi szárnyától KNy-i irányban húzódó falhoz csatlakozó nyugati kis helység nyugati téglafalától számított két méteres körzetben, 40—50 cm mélységben, erősen téglatörmelékes anyagból — a XV. századi lovagkályha (1454—57) oroszlános és Szt. Pétert ábrázoló kályhacsempetöredékeivel együtt — jutott a felszínre. 3. Szent Györgyös töredék leírása: piros, mázatlan, szürke szemcsés, 27 cm hosszú gótikus csempe kerettöredékén, mérműves díszítés alatt, gyalogos páncélba öltözött Szent György dárdáját a lábánál vergődő sárkány torkába döfi; a domborított ábrázolás konzolra van helyezve. Méretei: H: 27 cm, sz: 5,3 cm, v: 0,5 cm. Báthori István Múzeum, Ltsz. 69.72.2. kapcsolódó mitikus sárkányküzdelmekben fő elemként a sárkánnyal való párviadal, a sárkány megszemélyesítése és a buzogánnyal történő küzdelem motívumai jelentkeztek.

0 A Báthori-család sárkány hagyományáról II. Rákóczi Ferenc is említést tesz.

6 Elbeszélése alapján Opos — a család mondája szerint - az ecsedi láp sárkányát ölte meg, s ennek nyomán került a Báthori címerbe a három sárkányfog.

7 Több szerző

8 szerint a Salamon oldalán harcoló Gutkeled nembeli Vid ölte meg az ecsedi láp sárkányát. Szirmai Antal a Báthoriak címerének magyarázatakor elbeszéli,

9 hogy a „közvélemény szerint" első Bátor András ölte meg az ecsedi tóban lakó kártékony sárkányt, mely szerinte krokodil, vagy különös nagyságú kígyó lehetett. A Báthoriak sárkányölésének legérdekesebb teljes hagyományát adja a szilágysomlyói néphagyomány.

10 Itt a várossal szemben levő szikla alatti lyukban lakó hétfejű sárkánnyal küzdött meg a Bátor nevű hős. A küzdelemben először a „sárkány állkapcsáról egy jókora darabot, három foggal együtt vágott le" s végül csellel ölte meg a sárkányt. E bátor férfi jutalmul — mint a Báthori-család őse — a környék birtokait kapta.

11 A sárkányküzdelmek közös hőse — a különböző személyként szerepeltetett — családi vagy nemzetségi ős. A mondák sárkányölő hőse Bátor Opos, mint 4. ERDÉSZ S„ SzSzMF 1 (1965) 3—19. — AEt 20 (1971) 105. 5. ERDÉSZ 1965, 5, 8. 6. II. Rákóczi Ferenc a Báthoriak rokona volt. Bátor Oposról szóló feljegyzéseit közli THALY K., Sz 20 (1886) 5, 7, 9. vö. FERENCZI I., Etn 77 (1966) 49—73. 7. THALY 1886, 5, 7, 9. 8. NAGY I., Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I. Pest 1857, 217. (Továbbiakban: NAGY 1857). IPOLYI A., Magyar mythologie. Bp. 1929, (2. kiadás) I. 308. ERDÉSZ 1965, 4, 14. 9. SZIRMAY A., Szatmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete II. Buda 1810, 79. (Továbbiakban: SZIRMAY 1810.) 10. Petri Mór a Szilágy vármegye monográfiája II. kötetében (Szilágy vármegye közönsége 1901. 233—234. A Szilágy megyei mondával rokon vonásokat mutat a bánsági sárkányölő monda. Eszerint Szent György lovag egy sárkányt öl meg a kolumbácsi barlangban.) GYÖRFFY GY., Etn 47 (1936) 322—323. 11. A földdel egy tündérlány szerelmét is elnyerte. (PETRI i. n. 233—234.)