H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

kozhatunk, hiszen az elvadult környezet lakhatóvá tétele, az élet megindítása volt a legelső feladat. A népesség számának gyarapodását és gazdasági megerősödését az uraság minden eszközzel segítette. A vitrinben állítottuk ki a földesúr által kiadott ún. letelepedési szerződést, melyben Eszterházy Pál herceg (1635-1713) adókedvezmények és egyéb kiváltságok biztosításával igyekezett idecsalogatni a letelepedni kívánókat. Az ugyancsak itt látható Urbárium a korszak^másik jelentős dokumentuma. Az Eszterházy hercegek a királyhoz közel álló magas rangú főnemesek lévén az „aranykulcsos kamarás" rangot is megkapták, melynek hatalmi szimbólumait a vitrin felett elhelyezett fotó ábrázolja. Gazdag szimbolíkájú címerük és családi pecsétjük ugyancsak látható a kiállításban. A tablóra elhelyezett két Galimbertí-festmény későbbi korszakban készült ugyan, mégis számos részletet látni enged a barokk-kori Kaposvár városképéből. A terem utolsó falán helyeztük el azt a levélrészletet, melyben a városlakók bizonyítják mindenkori hűségüket földesurukhoz. A vármegye székhelye: Kaposvár A földesúr és városi jobbágyai között létrejött szerződés megkötésének évében - 1712-ben - katolikus plébániát alapítottak Kaposváron. A század közepére elkészült barokk templom (melynek rajzát fotón mutatjuk be) évszázados építménynek bizonyult, nem úgy, mint elődei, melyek tűzvészek martalékaivá váltak. Az újabb, ma is álló templomot 1886-ban építették a helyére. A zsidó hitközség 1861-ben, a református felekezet 1887-ben építette templomait. A zsinagóga és az 1908-ban elkészült új református templom fotóit láthatják a kiállításban. Városunk egyik ma is legszebb épülete az 1774-ben alapított Fó utcai patika, de ugyancsak e században alapították azt az aggápoldát, melynek fotóját elhelyeztük a kiállításban. A II. József-féle országleírás arról tanúskodik, hogy a város útjai még meglehetősen rosszak, a határ buja növényzettel borított, erdei ősállapotban voltak. A század közepén a vármegye nemesi társadalma - hosszas vándorlás után végérvényesen Kaposvárt választotta a vármegyei közgyűlések és a levéltár székhelyéül. A vármegyeháza számára herceg Eszterházy ajánlott fel telket, ahol a mai épület elődjét, a barokk vármegyeházát még e században felépítették. A hamarosan kicsinek bizonyult épület anyagának felhasználásával 1932-re készült el az új, klasszicista vármegyeháza - az épület tervrajzai a kiállítási tablón láthatók A reformkor szellemileg addig nem tapasztalt pezsdülést hozott Kaposvár társadalmi életébe s korszerűsítéseket eredményezett a város természeti környezetében és településszerkezetében egyaránt. 34