H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

tűk, népies nevükön tekerőző tűk. Templomkörüli temetőink leletanyagából valószínűleg csak azért ismerünk kevés ilyen ötvösműnek számítandó fátyoltűt, mert kevés a feltárt templomkörüli temető. A női viselet, ill. ékszerek következő csoportját a nyakláncok, gyöngyökalkotják. A legkorábbi típushoz az apró, fekete, lapított gömb formájú üveggyöngyök, s a hengeres áttetsző, sárga festésű üveggyöngyök tartoznak. Közkedvelt viselet volt az ún. ametiszt, szegmentált gyöngyökből fűzött gyöngysor. A szakirodalom ametiszt elnevezést használ, de vizsgálatokkal megállapították, hogy fluoritból készültek. Előfordulnak színes, csurgatott díszítésű gömb alakú gyöngyök is. Nyakban viselték a lunulát. A lunula 10-11. századi magyar temetőink jellegzetes lelete. Pogány kultusz-tárgy a félhold alakú csüngő, melynek használatát a kereszténység tiltotta. Az „S" végű hajkarikákhoz hasonlóan kereskedelmi áru, s nem tekinthető egyetlen népesség kizárólagosan jellegzetes hagyatékának. A X. század utolsó negyedétől a XI. század végéig használták. A félhold alakú csüngő jelképes alakja és díszítése alapján termékenységi kultusztárgy. Általában leány sírokból kerülnek elő. Bronz lunula (Kaposvár, 61-es út) A kéz ékszerei a karperec és a gyűrű. A temetőben karperec nem fordult elő, viszont a gyűrűknek minden típusa megtalálható — fonott ezüst gyűrűk, körátmetszetű bronz huzalgyűrű, díszítetlen bronz karika gyűrűk, s a pecsét gyűrűk. Ez utóbbiak díszítésük alapján négy csoportra 25