Somogyi Múzeum 19., 1992

Költő László: Régészet a Somogy megyei múzeumban

KÖLTŐ LÁSZLÓ RÉGÉSZET A SOMOGY MEGYEI MÚZEUMBAN Megyénkben a régészeti kutatások megindulása az 1820-as évek közepéig vezethető vissza. Ekkor folytatott ásatásokat Somogyváron Mátrai Gábor, a reformkor jeles irodalmára, majd az 1877-ben létrejött Somogyvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat. Később az 1909-ben alakult Somogymegyei Múzeumi Egyesület végzett, illetve végeztetett kutatásokat Gönczi Ferenc irányítása alatt, főként az 1930-as években.

1 Az első önálló régészeti ásatás Gönczi Ferenc és Fettich Nándor közös vezetésével történt, 1928-ban Somogyacsán, ahol egy avar temető megmaradt részletét sikerült megmenteniük.

2 Gönczi halála után a megyei múzeumügy, így a régészet is, hanyatlásnak indult, később külső szakemberek végeztek feltárásokat a megyében. A saját szakemberek vezetésével végzett tervszerű munka az 1960-as években indult meg, de az egész megyére kiterjedő, alapos topográfiai jellegű kutatás eddig még nem történt. Ilyen munkálatokat régészeink a nagyobb volumenű beruházások előkészítéséhez, településtörténeti monográfiák régészeti tárgyú fejezeteinek megírásához kapcsolódóan végeztek, illetve végeznek. Alapvető feladatunk a megyei régészeti feltárások végzése, a megye területén előkerülő nem kevés lelet megmentése, tudományos feldolgozása, őrzése és bemutatása. Munkánkat igyekszünk a lehető legkomplexebb módszerekkel végezni, a hagyományosnak mondható módszerek alkalmazása mellett felhasználjuk a tudományos feldolgozásban, leletfelderítésben, kutatásban, kormeghatározásban a természettudományok segítségét, bevonunk több műszaki és természettudományos szakembert is. Feladataink között van kötelezően végzendő, mondhatnánk „hatósági" feladat, mint amilyenek a különböző építési engedélyek, területrendezési tervek véleményezése, előzetes egyeztetések a régészeti lelőhelyeket érintő munkálatok előtt, ill. közben. Kötelező feladataink közé tartozik még az eddig általunk nem ismert lelőhelyeken előkerülő leletek szakszerű megmentése úgy, hogy azoknak megfelelő tudományos információértékük legyen. Ez egyben munkánk kettősségére is rámutat. Ezen feladatok teljesítése mellett ugyanis kevesebb idő és energia jut a történeti források alapján kidolgozott, vagy valamilyen (településtörténeti, egyéb konkrét történeti) elméletet, feltételezést igazolni igyekvő, vagy azon alapuló, úgynevezett „tervásatásokra". Nem szólnék most itt a minden vidéken dolgozó tudományos kutató egyéb problémáiról, mint pl. a legfrisebb szakirodalomhoz való hozzáférés, vagy a szakmai konzultáció nehézségei, ezt részben már korábban megtettem.

3 Inkább legutóbbi munkáinkról eredményeinkről ejtenék néhány szót, egy kevés statisztikai adat mellékelésével.

4 33