Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

ja a nyelv. Táncról és zenéről, képekről és szobrokról is csak szavakkal tudok vallani. Nem azt kerestem a képekben, ami irodalom, hanem ami kép. Illusztrációkról lévén azonbn szó, talán meg sem kerülhető az irodalmi megközelítés. Annak a kapcsolatnak a vizsgálata, amely az ihlető forrást és az alkotó egyéniségét, az illusztrált művet és az elkészült rajzot összeköti. Arról az élményről számoltam be, melyet Martyn Ferenc irodalmi kísérőrajzai kiváltottak belőlem. Majd a hatást igyekeztem visszafordítani arra a nyelvre, amelyből e rajzok fakadtak. Amit színekről és formákról, árnyalatokról és vonalakról tudok, azt nagyrészt Martyn Ferenctől tanultam. Képeitől és az embertől. Ö az a magyar festőművész, akinek legtöbb alkotását láttam, akinek személyéhez —• jutalmazó mozdulata révén — legközelebb kerülhettem. Képei előtt döbbentem a festői kifejezés sajátos jelentésére, igazi mélységeire, műhelyében figyelhettem meg a mesterség szabályainak tiszteletét. Megjegyzései késztettek töprengésre a színekről és a vonalakról, mozdulatai mutatták meg a korszerű festészet távlatait. Már tíz évvel ezelőtt rajzot adott Pécsi Múzsa című könyvem címlapjára. Most pedig neki köszönhetem, hogy húsz rajza díszíti Vallomás a városról című könyvemet. — Táj esszé — vágtam rá, amikor a kiadó műfaji megjelölést kívánt tőlem a kéziratra. — A könyvben azt a kapcsolatot és kölcsönhatást próbáltam megragadni, ami az embert és környezetét, a járókelőket és a házakat, a várost és a pécsi tájat összeköti. .. — Nekem is van mondanivalóm erről a városról — mondta Martyn Ferenc, amikor a kiadó megbízását kézbevette. Martyn irodalmi illusztrációi mindegyikénél a kiindulás alighanem ez a tárgyával való személyes kapcsolat. Ha van valami mondanivalója róla. . . Amit illusztrál, talán nem is tárgy, nem is puszta könyv a számára, hanem élő valóság: »ő«. Az irodalmi hősök sem egy pantheon szobrai, hanem igazi emberek, személyes barátok, ismerősök. Ha van nézés, mely egyben látás is, az ő olvasása egyben megértés. Illusztrációinak alapja a művekkel való azonosulás. Láthatóan mindig a nagy egészből indul ki, a műről őrzött egységes benyomásból, aztán bontja ki a részleteket. Nem sorról sorra haladva keresi a megrajzolható helyeket. A korábban olvasott műveknél inkább emlékezetére támaszkodik. Üjraolvasás helyett pedig szívesebben meséltet környezetével a könyvről és írójáról. Innét van, hogy némely részlethez több rajzot is készít, máskor fejezeteid