Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

az iskolából is kikopott. Éppen ideje, hogy ismét figyelmeztessen valaki szavára. A költő élete és művei fölött meditáló festő, Martyn Ferenc tolla »fölfedezte«, »lefordította« és visszaadta számunkra Berzsenyit. Rajzai a költő igazabb ismeretével és értékének tudatával ajándékoznak meg bennünket. Rajzok Madáchhoz és Kemény Zsigmondhoz A rajz, akár a zene, nem ismer határokat, internacionális művészet. Nincs egyetlen nyelvhez és annak használati köréhez kötve, mint az irodalom. Éppen ezért mindig megindít, amikor egy magyar művész »kevesebbet« vállal, mint amennyit tehetne: amikor olyan író művének illusztrálására vállalkozik, akit anyanyelvének, a nagyvilágban egy kevéssé ismert nyelvnek szűk határai pántolnak körül. Vagy talán éppen ezzel a mozdulattal, a rajzzal, egy másik művészet eszközével —- mely a fordításnál is egyetemesebb megközelítési módot kínál — akarja kiszabadítani az író gondolatait az anyanyelv »börtönéből«? Berzsenyi életének és költészetének képi tolmácsolása mellett Martyn Ferenc rajzokat készített Az ember tragédiája két színéhez, a konstantinápolyi és a londoni színhez, valamint Kemény Zsigmond regényéhez, A férj és a nő-höz. Rajzok Petőfi, Berzsenyi, Madách, Kemény műveihez . . . Milyen tisztán érthető vallomása ez a művésznek egy emberi, nyelvi és nemzeti közösséghez, aki egyébként minden hazafiaskodó szólamtól, cifra népieskedéstől végtelenül irtózik. S milyen termékeny töprengésre késztető névsor — Flaubertral, Mallarméval kiegészítve —, ha valami más közösét is meglátunk benne: a vonzódást a XIX. századhoz, a romantikához. Honnét van, hogy amikor ez az annyira korunkbeli és korszerű művész illusztrál, »tárgyválasztásában« egy századot visszalép? Van-e valami mélyebb összefüggés a Martyn illusztrációiban föltáruló vonzalom és festészetének karaktere között? Létezik-e valamiféle kapcsolat — általában — az absztrakt művészet és a romantika között? A szót — romantika — persze nem a köznapi értelmezésben, hanem művészeti stílust, alkotói magatartást és látásmódot hordozó, s méginkább —• csak óvatosan merem leírni — az »ihlet természetét« jelentő tartalommal használom. Csak fölvetem a kérdést, mivel az összehasonlítást igen fontosnak érzem. Mindennek vizsgálata azonban tárgyunktól nagyon messze vezetne. Ha a gondolat valakit — akár bizonyító, akár cá57