Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

de a Róma-hegyi vadgesztenye-allé lombjának emléke, Rippl-Rónai József szavai ott kísértenek a tanítványnak mesteréről szóló emlékezéseiben is. A reneszánsz kor nagy alkotói körül kialakult »műhely« levegője járta át a Róma-hegyi házat. A kis festőinas ecsetet mos, festéket kever, máskor maga is krétát, ceruzát vesz elő a rajzoláshoz, néha egy-egy képhez modellnek áll oda. A földszinten, a zene-szobában Lazarine játszik a zongorán. Magyar, német, francia könyvek, folyóiratok, művészeti kiadványok kerülnek a kisdiák kezébe. A ház vendége 1909 őszén Ady Endre, s itt festi le Rippl-Rónai Szabó Lőrincet. Az utat a Róma-villától a »Turul«-ig gyakran együtt teszik meg, félúton, a hajdani Csalogány csárdánál megpihennek, s ilyenkor a leckéből is kijut. »1914 nyarán, egy júliusi estén — emlékszik vissza Martyn — a szokás szerint magával vitt, hogy járjunk egyet a Róma-hegyi gesztenyesorban. Elmondta, hogy másnap elindul Franciaországba. A séta végén leültünk műterme végén egy padra. Holdvilágos volt az este, szemközt velünk ott meredezett egy hatalmas, kiszáradt diófa csontváza. Arról beszélt: imily nehéz dolog lerajzolni a fákat. — Mert —• úgymond — jelkép a fa; olyan, gyakran akkora gyökérzete, mint ágai, belekapaszkodik a földbe, belemarkol az égbe. És szerkezet. De nemcsak ezt az állványzatot kell ám követni az irónnal, hanem azt is, hogyan működik mindez, milyen az anyagcseréje, hogy a külső mögött mi, miként történik virágzástól dérette lombokig.« Egy nagy művész közelében — akiről elfogultság nélkül írhatja, hogy »életműve a magyar festészet legélettelibb, legélőbb fejezete«, s a XIX. század utolsó negyedének »nagy festője és újítója« — nőtt fel Martyn Ferenc, tanulta meg a mesterség szabályait, az alkotóműhely szigorát, a művész erkölcsét. Mester és tanítvány olyanforma viszonya lehetett ez, amilyenről a reneszánsz kor művészetével kapcsolatban olvashatunk. A tanítvány maga győződhet meg, hogyan lesz a »motívum«-ból kép, rádöbben a (megfigyelés, a tapasztalat értékére, megismeri — amennyire ez lehetséges — az alkotás folyamatát. Rippl-Rónai József Emlékezéseiben (1911) olvassuk: »Közvetlen tanítványom nem is volt más, csak a már említett ifjabb Maillol. Hacsak még a »Pubit«, a 11 éves Martyn Ferencet nem számítjuk annak, aki itt a kaposvári tanyámon rakoncátlankodik s belopózkodik műhelyembe, szívesen tisztogatja pasztelles skatulyáimat, hogy a kisebb krétadarabokat megkaphassa. Sok tehetséget látok benne. A legjobban megfigyelők egyike, akiket valaha láttam. Többnyire emlékezetből rajzolja vagy festi érdekes, korát messze meghaladóan okos dolgait. Minden erőltetés vagy szisztematikus oktatás nélkül figyelmeztetem erre is, arra is, aminek fejlődése érdekében éppen szükségét látom. Mondhatnám, 7