Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

szült Ramon Lull-rajzokkal mutat rokonságot. Az írókkal, akiket e rajzok ábrázolnak, jó tíz esztendővel a képek elkészülte után találkoztam személyesen. Mégis azonnal fölismertem arcukon a Martyn-rajzok vonásait. Nem azért, mintha a képek készítője egy évtizeddel öregítette volna modelljeit. Martyn még az arcképeken sem a külső, formai hasonlóságra törekszik. A vonások mögött a jellem állandóságát ragadta meg, azt, ami tíz év múlva is változatlan. Weöresben a bűvölő-bájoló sámán tekintetet, Bárdosi Némethben a visszafojtott indulat és a derűs nyugalom harcát, Csorbában a belső gazdaságot, okosságot és fegyelmet. E sorozathoz számíthatjuk még azt az emblémát, melyet a Janus Pannonius Társaság örökébe lépő Batsányi Társaság számára rajzolt, a forradalmár költő arcképével, aki »magát megemésztve másoknak világol«. Ujabb író-arcképek e rajzsorozat után csak az 1960-as években születnek. Martyn megrajzolja Kassák Lajos, Fülep Lajos, Lovász Pál és Várkonyi Nándor portréját. Modelljei csaknem kivétel nélkül életük 70. évében járnak. De a képek nem születésnapi ajándékul készültek. Martyntól mi sem áll távolabb, mint a bók, a szépetmondás, az évfordulós ünneplés. Egy hetven éves embernek egyébként sem igen lehet hízelegni. E rajzok közös vonása az öregséggel való szembenézés. A művész kezében a tollat fölváltja a ceruza, a kemény tusvonalakat a grafit puha foltjai. Vizsgáló tekintetek néznek ránk a lapokról. Ezek előtt a szemek előtt nem lehet semmit elleplezni. Átvilágítanak, megtisztítanak. A nézőt számvetésre kényszerítik. Egy teljes és tiszta életet vallhatnak magukénak modelljei. Szikár, csontos arcok tekintenek ránk a rajzokról. Eletüket kemény harcok edzették acélosra. Martyn Eerenc e rajzokon a rembrandti jellemzés mélységét járja be. Vallomás a 'műhelyről Nem vagyok festő, sem műtörténész. Honnét akkor a bátorság, hogy képekről beszélek? Nem tettem mást, csak hagytam, hassanak rám Martyn Ferenc rajzai. Engedtem, hogy megszólítsanak, hogy meditációra kényszerítsenek. Épp úgy, mint a költemények, regények, az épületek, a zeneművek. Hiányzik belőlem a festőművész tehetsége, a műtörténész elemző felkészültsége. Csak azt mondhattam el, amit a képek számomra jelentenek. Nem tagadom, hogy megközelítésem »irodalmi«. Indulataim és gondolataim, látomásaim és ítéleteim elsődleges kifejezési formá61