Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

kai, a lavírozott foltokkal érezteti meg. A fekete tusrajzokra utólag föltett rozsdabarna foltok olyanok, mintha Szilveszter szívéből fröccsent volna rájuk a vér. • Cervantes: Don Quijote Martyn Ferenc legnagyobb szabású illusztrációs vállalkozása a Don Quijoté-hoz készült rajzsorozat. A Magyar Helikonnál 1962ben megjelent kötetben negyvennyolc lapot talál az olvasó, de a könyv nem tartalmazza a teljes sorozatot »Cervantes — türelmes hidalgó, aki megírt egy könyvet — három évszázada ül az eliziumi mezőkön és szomorú tekintetet vetve maga köré, várja, hogy világra jöjjön az az unoka, aki képes 'megérteni őt« — írja Ortega y Gasset. aki terjedelmes tanulmányban — Meditaciones del Quijote — keresi a mű és a donquijotizmus »titkának« megfejtését. Martynnak — ha csak azokat nézzük, akik festői eszközökkel vállalkoztak a feladatra, — tekintélyes elődökkel kellett megmérkőznie a megértésben. A Don Quijote illusztrátorai között találjuk Daumier-t, Dórét, Cocteaut, Picassot, Salvador Dalit. Martyn kezét azonban e nevek épp úgy nem kötötték meg, mint ahogy egy jottányit sem enged szigorúságából akkor, amikor olyan mű illusztrálásába fog, melynél hiányoznak a nagy versenytársak. Cervantes türelmes várakozása nem volt hiábavaló. Martynban olyan illusztrátorra talált, aki képes volt megérteni őt. Mindenekelőtt fölismerte Cervantes páratlan vizuális tehetségét, s a műnek ezt a belső képiségét tudta — festői eszközökkel — újrafogalmazni. Csak hagynia kellett, hogy a dolgok megszólaljanak, s azok megteremtették a maguk testét, önálló színét és formáját. A lapok hatásának forrása a csináltság teljes hiánya, a természetesség. Martyn nem »lerajzolta« a nemes lovag élettörténetét, hanem hagyta, hogy a tárgyak és személyek, a színek és hangok testet öltsenek. Ennek alapja a művel történő teljes azonosulás, a festő és az író élményanyagának rokonsága. Martyn egyszerre támaszkodhatott olvasmányélményére és a maga spanyolországi benyomásaira, Cervantes művére és a saját tengerparti tapasztalataira. Amikor Don Quijote halálán van, barátai orvost és jegyzőt hívatnak. A kijózanodott lovag számotvet életével és így szól barátaihoz: »Uraim — mondta Don Quijote -— beszéljünk okosan: tavalyi fészekre nem jár idei madár. ..« A gondolatot akár szimbólumnak is tekinthetjük, s Martyn illusztrátori tevékenysége jellemzéséül foghatjuk föl. Martynnak nincs két egyforma rajzsorozata. 52