Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

csaival rokonit ja. A 366 »strófa-« az esztendő egy-egy napjára szóló elmélkedés textusa. A magyar fordítás megjelenésekor, 1943-ban Martyn Ferenc nyolc rajzot adott a kiadónak, s ő készítette a könyv címlapját is. Hogyan lehet egy, az esztendő napjaira írt elmélkedést rajzokkal kísérni? Martyn már korai illusztrációi is hangulatukban és stílusukban simulnak a szöveghez és nem annak nyelvi fordulatait követik. Ugyanaz az alak jelenik meg mind a nyolc lapon: egy kámzsába öltözött ferences barát. Az alakot a szerzetesi ruha jellegzetes körvonalai fogják egységbe. A ritmikus körvonalak erőteljes hangsúlyozása zárttá teszi a lapokat; a hasonló kivitelezés — éles, kemény tusvonalak a fehér papíron —, valamint a figura refrénszerű megismétlődése pedig egyetlen sorozattá avatja a nyolc tollrajzot. Csak a mozdulat változik, de ez a —« néha csak leheletnyi — eltérés már elég ahhoz, hogy a lapok hátára a szöveg másmás helyéről választott sort írhasson a festő. Az egyiken a figura egy fa törzsét fogja át, a másikon egy oroszlánt simogat, a harmadikon a feszület előtt térdel, a negyediken keresztet vesz a vállára, az ötödiken földre esve eltakarja szemét, a hatodikon levelet ír, a hetediken széttárja karját, a nyolcadikon könyvet tart az ölében. Martyn rajzai az emberi test és a mozdulat kitűnő ismeretéről tanúskodnak, ugyanakkor tiszta, nemes áhítatot, evangéliumi szegénységet, termékeny szemlélődést sugallnak. A lényegre, az alakra koncentrál, minden zavaró hátteret elhagy, szinte szoborszerűén formálja meg hősét. Előadása tömör, »megszűrt szavú«, ahogy Szent Ferenc kívánta. Hősének alapvonása a szeretet; ezzel fordul az élethez, az emberekhez, az íráshoz. A természettel való bensőséges kapcsolatát elég egy fával, egy madárral jeleznie a festőnek. Ramon Lull szövegéről azt mondja az előszó írója, hogy az valóságos útirajz, »tapasztalatokból készült, élmények színezték s nem könyvtudomány«. Martyn rajzairól is elmondhatjuk, hogy megállítanak, sugalló erejük van; misztikája azonban nem természetellenesen gerjesztett, hanem emberi, közvetlen és természetes. Talán érdemes megemlíteni a rokonságot, mely a Ramon Lull elmélkedéseit tartalmazó könyv címlaprajza és a Don Quijote-sorozat egyik lapja között van. Az elmélkedés fedőlapjáról egy nemes tekintetű szakállas arc néz ránk, a fej mellett egy madár. Ugyanez a kompozíciós megoldás tér majd vissza a Don Quijote-sorozat XXXV. lapján, ahol Don Quijote, a hidalgó feje látszik, vállán egy galambbal. Mindkét esetben ember és természet, lelki nemesség és életszeretet harmóniájának tökéletes jelképévé nő a rajz. TI