László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

mosolyogtok azon, ha valaki erről azt mondja, hogy Medgyessy új szobrászi anyanyelvet teremtett, amely az egyiptomi, ógörög, etruszk és keleti nagy korszakok és a magyar népművészet formáiból sarjadt? Bizony ez így csak tudálékos mondás, de azért talán ti is emlékeztek ezekre az ősidőkre és szeliden elmélázó tekintetetekre a messzi Athénból a korék archaikus mosolya felel. Ha beszédre nyílhatna szátok, talán az ó-eurázsiai idiómák valamelyikén szólalnátok meg? Nem, nem, hanem magyarul. Arányaitok nemes mértéke, derűtök tisztasága a múlt görög örökségének peremén élő magyar nép nyelvén szólalna, talán kissé debreceniesen. hiszen más szót nem is tudna megformálni ajkatok. De ezt a beszédet mégis valamiképpen mindenki értené, akit az emberi élet szépsége ihlet. Vagy ha dalolnátok, mit énekelnétek? Ugye azokat a dalokat, amelyekben a keleti örökségre ráborul az ógörög zene késői hajtása, a gregorián, majd reneszánsz és barokk szépségek fátyolozták és mégis a miénk. Ügy tudtok magyarok lenni, hogy megtartjátok nemes emberségeteket. Vagy ezt talán ti kéritek tőlünk számon? Mennyi beszélni, kérdeni valónk volna még, hogy jobban megismerhessünk titeket. Milyen izgalmasan érdekes beszélgetés lenne s még a társadalomkutatókat is érdekelné, ha példának okáért néhányatok, akiknek mozdulatát s kifejezését a Mester gúnyos fintorrá formálta, elmondaná keletkezésének históriáját. — De akár mosolyogtok, akár magatokba merültök, akár pedig gúnyolódtok az illendőség tehetségtelen színjátszóm, boldogok lehettek, mert alkotótok egészséges testet-lelket adott nektek. Nem formált torzzá, nem engedett az izmusok hideg csillogásának, de utálta az akadémiák unalmát is. Ösztöne matematikájának s költői alkotólázának teremtményei vagytok. Irigylünk titeket. Most majd, hogy néhány percen belül végetér a számotokra annyira unalmas beszéd, újra s újra ismerkedni fogunk veletek a szem és tapintás szavaknál érzékenyebb nyelvén. Ismerkedjetek ti is velünk egyik lélekre kelt anyag ismerje meg a másikat. De addig engedjétek meg, hogy visszatérjek alkotótokhoz s őt köszöntsem néhány meghatott szóval. Feri bácsi! Ki most kórházi ágyon fekszel, Te örökké mozgó, most mozdulatlanságra kárhoztatva. Nézz szét itt, hiszen valójában Te vagy a házigazda. Mennyi vendég, mennyi művelt, szépségre vágyó ember. Hol van vendégkönyved, amit annyi kedvességgel tettél elénk? Te, ki örökké bizonytalankodtál, ha szobraid szépségét dicsértük, most figyeljed vendégeidet, lessed őket észrevétlenül, úgy ahogyan rajzolni is szoktál. Figyeljed, hogyan nézik szobraidat, hallgassad szavukat s el kell hinned, hogy akarva aka7