László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

Saxa loquuntur... Megszólalnak a kövek.. . Medgyessy Ferenc a XX. század nagy magyar szobrásza. Szobraiban sugalló erejű szépséggel ötvöződik az őseurópai hagyomány és a magyar nép szemléletmódja. Most, kevés szóval idézem őt, mintha láthatatlan tárlatát nyitanám meg úgy, mintha most újra előttünk lenne 1956. május 12-én a Műcsarnokban rendezett hatalmas bemutatóján minden szobra és sokszáz rajza. Engem ért akkor a tisztesség, hogy megnyithattam a tárlatot s hadd ismételjem el most e kis könyv nyitányaként, amit akkor mondtam. Tudniuk kell, hogy akkor még élt — bár nagy beteg volt •— Medgyessy Ferenc, és élt még a »szent öreg« Lyka Károly is. Képzeljék tehát önök magukat a Műcsarnok első nagy termiében a Medgyessy szobrok közt sok művészetszerető ember gyűrűjében, s hallgassák most azt, ami akkor elhangzott: »-Megbecsüléssel és szeretettel köszöntöm Mindannyiukat, akik eljöttek, hogy a 75 éves Medgyessy Ferenc gyűjteményes kiállítását megnézzék. Nehezen tudunk tárgyilagosak maradni azzal szemben, akit nagyon szeretünk. A szeretet torzítja az arányokat. Dehát emberek vagyunk és ez is velejárója s megszépítő je életünknek. így veszitettük el helyes mértékünket Medgyessy Ferenccel szemben is, csak vele éppen fordítva, mint általában történni szokott. Szeretteink értékei megnőnek szemünkben. Medgyessy Ferenc közvetlensége, egyszerűsége, ahogy beszéd s munka közben annyiszor láthattuk, hallgathattuk morgolódását vagy élveztük csendes kajánságú humorát, valahogy elfedte bennünk a valóság arányait. Szeretetünk ahelyett, hogy nagyította volna a dolgokat, szinte természetessé, egyszerűvé, magától értetődővé tette. Baráti közvetlensége elfeledtette igazi valóját, bár azt mindig tudtuk, hogy nagy művész, de valójában csak most, művei lenyűgöző közelségében döbbenünk rá, hogy ez a zömök, fejjel a tömegek alatt maradó konok debreceni óriássá, a nagy európai művészek közé nőtt. Akit mi családias kedvességgel Feri bácsinak szólítunk, túlnőtt azon, hogy csupán kortársunk legyen, túlnőtt népe határain is és a humánumnak, az ember szépségének egyetemes értékű kifejezője, alkotója lett. Hogy Európa még keveset tud róla s hogy nem emlegetik még együtt Maillol, Bourdelle és Despiau látomásaival? Ez igaz, de ebben mi vagyunk a hibásak, kitüntetésekkel ünnepeltük őt, de nem mutattuk még eddig a nagy világnak méltó módon azt a nagy nemzeti kincset, amit Medgyessy Ferenc művészete jelent. Ha Pá4