László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

A Szent Geller kút után, a már idős Mester két nagy barátjának Rippl-Rónai Józsefnek és Móricz Zsigmondnak nyugodt, figyelő alakját idézi, Petőfi forradalmi heve őt is lángra lobbantja s a Táncoló nő antik ihletben fogant remekművével megmutatja, hogy egyre tisztábban tudja formává igézni azt a szépséget, amelynek méltó felidézését annyi szobrán keresztül kereste. Sok-sok arcmásán nemcsak az egyéni vonások hűségét tapogatja, inkább emlékművei ezek az előtte ülőnek, semmint fény képi hitelű másai. A test egészének építménye tömörödik itt az arc tenyérnyi f olt j áb a. Számolhatatlan rajzával éppen olyan hűséges megfigyelője volt az életnek, akárcsak egykori osztálytársa Móricz Zsigmond, aki örökké jegyzőkönyvvel kezében hallgatta az embereket. Ezekből a rajzokból nőttek ki szobrai. Ha figyelmesen megnézik" e kis írottvonalú remekműveket, észrevehetik, hogy egyetlen úgynevezett társaságbeli mozdulat sincsen közöttük, nem érdekelte a mások előtt illedelmes színjátékot játszó ember. Ö a magára »feledkezett, ösztönös mozdulatok s a nehézkesebb paraszti mozgások nagy költője s ezek látomása alakul szobraiban is. Ám nem folytatom művei felsorolását. Itt állanak körülöttünk és derűs szépségük, mosolygó erejük szinte részt vevő, enyhe gúnyolódással figyeli azt a tehetetlen kísérletet, hogy szavakkal közelítsük sugárzó valójukat. De hiszen a maguk módján, élőlények ezek a szobrok is. Engedjék meg, hogy egy-két szót váltsak velük, tisztelve, hogy halott anyaguk bölcsen, válasz nélkül hagyja kérdéseinket s állításainkat. Nézzétek, az emberi elme erőfeszítése az élő szervezet titkait is közelíti, éppen csak veletek, szobrokkal ne tudna megküzdeni? Ne higyjétek! Egyet és mást alkotótokT is elmondott rólatok, és iskolázott figyelmük is sok mindent kiderített életetekről. Azt hiszitek nem látjuk, hogy egyetlen öreg, vagy beteg sincsen közöttetek, mindannyian élettani erőtök teljességében levő férfiak és nők vagytok? Nem látnók talán — vélitek —, hogy erőtök nem izmaitok göröngyös súlyában van, hanem életörömötök szépségében áramlik felénk? Jól látjuk ezt is, azt is, hogy nem hízelkedtek nekünk azzal, hogy kecsesen kelletitek magatokat s nem hívogattok valamilyen megragadó heves mozgás felkiáltásával magatok felé. Általában nem kiabáltok, nem ágáltok, csak sugároztok. Testeitek lankáiban huncutkás muzsika bujkál, amelynek szólamát a redők kísérete festi alá. Többen közületek cövekként állanak, nincs erő, amely kimozdíthatna helyetekről. Egyszerre vagytok rajz, dombormű és kerek szobor, belülről kifelé áramló formátok belepréselődik a kemény térbe s ez hallatlan feszültséget teriemt. Ugye 6