László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

sonló próbálkozásokat. Első talán éppen az volt amit rólam festett: (Medgyessy mintáz, Feri bácsi tulajdonában). De nem volt jó, mondja Medgyessy nem visz ez semmire. Egyszer pedig egyik este nagy disznótoros vacsora volt nála, ott volt az öccse is, jól beettek s ittak bőséggel, egyszer csak feláll az öccse, s azt mondja, hogy hazamegy. El is ment. Nemsokára futár jött a városból (mert ekkor már Rippl-Rónai jómódú ember volt, s megvette azt a villát kint a határban egy dombon), hogy haldoklik az öccse. .. Éjszaka, sárban, ködben bebotorkáltunk hozYÁ, hát tényleg hörgött, hánykódott az ágyban, haldoklott. Sötét szobában petróleumlámpa világításánál feküdt ágyában. Leültünk melléje s vártunk, nem illett elmenni, de nagyon unatkoztunk már egy idő múlva. Egs^szer csak Rippl rámszólt: nincs kedve rajzolni? Hát neki akkor is az járt az eszében, mert mindig szerette a rajzot. Dehogynem, mondtam fellélegezve — menjen csak oda az asztalhoz, a fiókban talál papírt. Én aztán rajzoltam, ő meg csak ült. Hajnaltájban meghalt az öccse, ekkor Rippl hazaküldött pasztelljáért s ő is nekifogott festeni. Fehér ágyban fekszik az öccse, az ágy felett a falon pedig Rippl-képek. Addig, amíg élt, amíg haldoklott, nem festette, mert megrendítette a haldoklás, — engem nem, mert én orvos vagyok. De amikor már meghalt, ő is tárggyá válott, s akkor már festhette, fehéres arcszínévei. Hasonló esetet mondott el Nemes Marcell feleségének haláláról. Értesítést kapott Rippl, hogy meghalt Nemes Marcell felesége. Elmentek részvétlátogatóba s néhány szó után Rippl elővette pasztelles ládikáját, s elkezdett csendben festeni. Itt is voltak az ágy felett Rippl-képek, s azokat is éppen olyan gonddal festette meg, mint a halottat. Mikor készen volt, csendesen elkezdett összecsomagolni s a képet is bezárta. Csak nem akar az fájdalmamból üzletet csinálni, mondotta Nemes Marcell csak nem akarja a képet elvinni? Végül, mondja Feri bácsi, jó ßbrsos áron eladta a képet Nemes Marcellnek. Medgyessy elmondotta még, hogy nagy hatással volt rá RipplRónai festészete : «.. .magam is bosszankodva vettem észre, a múltkor ott voltam Doroséknál (?) az asszony Rippl fogadott lánya. Nézegetek egy képet a falon, ejnye de hasonlít valamihez, amit Rippl csinált, de mégsem egészen az. Kérdem az asszonyt, ki csinálta. Ki, hát maga. Megnézem közelebbről, hat tényleg én, enynyire hatása alá kerültem a pasztellben.« 10