László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Rudnay Gyula: Egy pár szó a művészi lélekről a magyar művészettel kapcsolatban: »•. . .mint művészi teljesítmény, sohasem tagaidhatja meg még eszközeiben sem a nemzet sajátságalit, mint a magyar művészet természetes lelkli vágyódásaiiit... A lélek szárnyalhat fel az Égbe . . .« Simon Andor : »Este a gyártelepen« c. versében a munkásosztály szólal meg. Juhász Gyula: »Ez a nyelv (Ady nyelve) ősi múltakból szállott az öirök jövő felé.-« Kodály Zoltán is íirt ebbe a füzetbe. A magyar népzenéről iszóló sotnaíiból választottam ki azt a mondatot, amely e kis Rudnay tanulmány epilógusaiként, mintegy summájává válik mindannak, atmiit írtunk. Hogy a baráttá kör mit látott meg Rudnay Gyulában, azt a legszebben Juhász Gyulának hozzá írt verse mondja el: »Dicső cigánya, színnek, fénynek, árnynak, Magyar borúnak és magyar derűnek, Gazdag szegénység áldott orgiája A képeid, hol álmok hegedülnek. A földet érzem, mely viharban ázott, Az eget érzem, mely biztosan hajol ránk, A régi gyászból születő világot A lelkedet, édes, bús Magyarország.-» Rudnay levélben köszöni meg Juhász Gyulának a verset, » . . . aimi ismét felennél, soíkszoir elesetett.« Valamit olvasmányairól is, Kiss Lajos emlékezése nyomán. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Gárdonyi: LátihaltJatlan ember, sokat olvasott könyve. Wilde: De Profundus, kevés őszinteséggel van írva; én nem szeretem Shakespearet, túl sok, túl súlyos, túl erős.-« — mondta a Mester. Balassi, Csokonai, Petőfi, Berzsenyi, Vörösmarty, Vajda voltak kedvelt költői. »Móricz Zsigmond jó barátom volt, ma is a legkedvesebb íróm«, mondta egy alkalommal. Rudnay Róza mondja: Mikszáth, Jókai, Gárdonyi, Dœztojevsz!kij, de főként Móricz Zsigmond írásait szerétté. Nagyokait tudott kacagni, néha éjjel íkettőkotr is arra ébredtek, hogy olvas ós jóízűefcet kacag. Végére értünk az első fejezetnek, a mindennapok Rudnay Gyulájáról írtnak. Szomorúan lüktetnek szeretett Petőfijének sorai, élete múlása felett : »Csak annyi az élet, mint futó felhőnek Árnya a folyón, mint tükrön a lehelet . . .« 28