László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

с) »Hazádnak rendületlenül« A múlt század végién legjobb mestereink telj eis szívükkel és emberi szenvedélyükkel a magyar nép felié fordultak, a festészet; s általában a művészet, költészet, kiadatom nyelvéin voltaképpen a szabadságharcot folytaittak. Megtereimteini népünk számaira azt a művészetet, amilt magáénak érezhet, ami belőle fakadt. Nincsen terünk, hogy ennek a törekvésnek történetét itt megírjuk, sem pedig arra, hogy a XX. században miiként vált ez a történelmiből plebejusivá. De ha XX. század eleji festészetünk nagy alakjait nézzük, mindegyikük a magyar piktúra megteremtését tűzte ki céljául, talán csak a Nyolcak váltak közvetlenül a Párizsiban történtek hazai tolmácsol óivá. Hollósy éppen úgy magyar művészetet akart teremteni, mint Rippl-Rónai vagy Egry. mint Nagy István, az alföldiekről nem is szólva. Persze mindegyik a maga módiján. Die mindük közül tálán legtudatosabban Rudnay Gyula. Láthattuk, hogy Rudnaynál az életének eleme, amely nélkül megsemmisült volna. Alább jónéhámy megjegyzését közlöm, amely mégtovább mélyítheti bennünk ezt az ősizinte egységet. Nem magyarkodás volt ez, hanem magyarság. Nem is irányult senki ellen, csak szerette volna, megmutatni, hogy mennyi szépség, nemesség, emberség van a szegénysoron, meg a tájban. Önmagáira esizmélésében nagy segítségére volt a niagy kiábrándulás, amely Párizsiban értté őt. A fiatal Rudnay két évig élt Párizsban. Tanára nagyon szerette őt, s mikor elhatározta, hogy hazajön, azt mondta: »miért megy haza, mit csinál ott, nincs a maga hazájában semmi! — Kéireni, azért a semmiért megyék haza!« Pátzay Pállal sokszor beszélgettek a »modernekről«. Mérhetetlenül megutálták az 1910-es kezdeményezéseket, Kandi nszkyt s a többit, »Párizs városának semmi köze a francia művészetihez«. Elefcfy Jenőnek mondta Rudnay: »A imiai Párizs? Nekem nem kenyerem — igaz, hogy sohasem volt.« Mikii Ferencnek azt írta: »Ök Európára hivatkoznak. Arra az Európára, ami művészeti fejlődésünket a teljes anarchiába — dekadenciáiba s a legnagyobb válságba sodorta. Nincs más mentsvárunk, csak — politikai út . . .« »Semmiféle divat, rövid életű,. ízléstelen érthetetlenség nem érint. . . az maradok, ami eddig voltam, ha egyedül maradóik is . . . az én művészi hitvallásom : tiszta művészet, érthető forma és színvilág. Magasrendűség.« »Bolond franciák, virágos kertet csinálnak a fejből.« »A franciák az eszköz emberei »1913-ban visszamentem a palócok közé. Elfelejteni Párizst. . .« Kántor Andor: Egyik növendéke egy »modern« munkát hozott be. Rudnay addig; sohasem hallott élességgel fakadt ki a moderneskedés edlen és Párizst mint egy szajhát emlegette, amely magához б я