László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Tájképet festett otthon is emiéikezetbői. így a »Nemes asszony és szolgája-« с remekművét is, amelyhez Róza lánya ült modellt a műteremben. Az N. Rudinay Erzsébetnél lévő »Sátorozó cigány ofc«-at pedig acz ostrom után otthon festette, azzal iá kevés festékkel, amit össze tudttalk számaira szedni. Rudruay számára öröm volt a festés, nem fárasztotta. »... bár 01 tt állt a modell, a Mester ettől függetlenül tormálta a képet. Nem a látványt festette, hanem azt, ami lelkében élt, vagy aimi a látvány kapósán fantáziájában megmozdult. Csaik átvett belőle bizonyos dolgokat, esetleg a tónusát, vagy részletfinomságokat, olyasmit, amit fejből nem igen lehet kitalálni. A modellt sokszor egész másként öltöztette fel, másszínű (ruhadarabot adott rá, olyan környezetbe helyezte, amilyen ott a helyszínen seholsem volt látható . . . Sokszor szép napos nyári délelőtt viharos, slötét fellegekibe borított komor táj született . ..« (lElekify Jenő) Nem szerette Nagybányát, »ott kékkel festették az árnyékot, én meg barnával és feketével s tudtam, hogy nekem van igazam-« — idézi Barcsay Jenő a Mester szavait. Rudnay egyszer mulaitság közben festett gyorsan egy fcb. 60x70 am nagyságú képet Endire Béláménak, Rudnays kék ég, acél fehérrel benne egy fából összetákolt fészer, egy-két galamb repül az égen, szép kép. »Rudnay Gyula elment a makói telepre és Espersit Jánosnál festett egy képet. Vén Emiltől kért festékeit és ecsetet, egy fááfcerrel kiment a strand felé s egy fasor előtt megállt. Földre tette a vásznat, négy kővel lenyomtatta a sarkokon, egy másak lapos kőre a, festékeket nyomta ki és fél óra alatt megfestette a képet, rajta volt lovaival a fiáker is. Nagy fák voltak rajta, a vászon fehér volt. •—• Neon szerette a palettán a festék-keverést, hanem csak belenyúlt az ecsettel, felszedte a színeket és a vásznon törtónt a keverés. Volt egy korszaka, amikor nem. húzta az ecsetet, hanem csak 'tapogatta vele a vásznat — növendékei is így kezdtek festeni.-« (Vén Emil) »Az Ertli kertbe menitek festeni Baján, azt mondja Rudnay Gyula Kun Istvánnak: Pista fiam hozza már el ezt a vásznat, kib. 50x60 cm volt négy rajzszeggel valkfceretre »feszítve«, hullámosam. Paletta, kis üveg lenolaij. Állvány? Nem kielll. Kis szék, kő stob, alkotta »műtermét« a szabadiban.« (Kun István) Elekfy Jenő: Gsipkekendős nő (ez Lázár: XII. képpel azonos^ nem pedig a híressé vált gyönyörű mellfcóppel.) . . .»Könnyedén, híg festékkel szinte egy lendülettel festve, szürkéből előforduló gyöngéd színekkel... A benne élő képet miinden tervezgetés, vázolgatás, vagy akár rajztanuimányok nélkül a választott témának megfelelő nagyságú vásznon kezdte el. Szerette, ha a vászonnak valamilyen tónusa van, ezért sokszor már angol-vörössel aláfestett vásznon S 2