László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

hogy .szükséges lenne köztünk és a Mester között aranyhídniaik keletkezésére .. .« A bravúros, egyvonalas rajzot »vitézikötésnek« nevezte, én éppen ezért hagytam ott, de miután elmentem tőle, -rajzaimat kifüggesztette és sok tanítványának él ez emlékezetében, egészen 1945ig ott függtek rajzaim a műterem-falakon. (László Gyulla) Nagy Albert mondja: »Mielőtt munkához látok, tudnom kell, "hogy mát akarok, az a mód, ahogy ő leadta nézeteit és észrevételeit, a magasfolkú műélvezettel egyenlő értékű volt, ennél többet pedig a művészeti oktatásban elérni nem lehet.« »Lázasan dolgoztunk —sa belső ihletettség, amellyel ő telítve volt, úgy hiszem minket is, valamennyiünket egy életre megjelölt.« (Patay Éva) Vén Emil próbált magyar dolgokat csinálni : » . . . nem fekszik ez neked Emilio! Én aki sokat jártam magyar emberek közt, ismerem őket« s ékkor elkezdett kalapokat raj'zolni. A tmagyar emiber hajnalban felkel, s iákkor így teszi fel a kalapját, oda szól a feleségének, akkor így igazít rajta, kimegy az istállóba, megint más a kalap állása a fején s így vagy negyven változatot rajzolt fel. Ebből lehet megtudni jellemét a magyarnak. A kalap a döntő. Templomba menet másként viseli, de másiként, miikor a jegyzőhöz megy vagy mulat, vagy a szeretőjéhez megy. Ehhez hozzáfűzte Vén Emil hoigy mindez benne van a képeiben, ügyeljem csak meg. Mielőtt a festményhez hozzányúlt, a palettán bekeretezett egy Ms helyet és valósággal »megfestette« a képet a rücskös palettán. Tanítványai kegyelettel, féltve őrizték e kis remekeket. Én nem réglen kaptam egyet Ferencz Lajos barátomtól, aki a húszas évek elején volt a Mester tanítványa. Ghován Lóránd írja: »Fehérből indított, nem a színt, hanem a fényt tartatta elsődlegesnek. A magasságot, amelyet meglátunk, csak lépésről-lépésre lehet meghódítani. Becsülettel ragaszkodjunk és vigyünk véghez minden munkát, amit ránk szabtak, a beteljesülés önként jön. Az egymástól távoleső vonalak összehangolása pl. a homlok és áll. »az eredmény kapuja az akarat.« »Művészetért a természethez, az Istenihez . . . Nála nélkül semmit sem tehettek . . . Én vagyok az út. . .« — »természet nélkül semmit sem tehetünk, alázattal 'kell közelednünk hozzá!« »... az Isten sötétségben van, ki kell hozni onnan« — színek azonnali hangoztatása .. . Daloljon, zengjen a szín, himnusz legyen, mint a júniusi felhő járás.« »A legszigorúbb rajz keretében színesedni.« Rudnay időnként koimpozíciókat tűzött ki: Pázmán lovag, a nép éneke, Mátyás királyról. . . Tanítása: »Merni kicsinynek lenni.« Színvezetés: Egy feltett színt ne hagyjunk el, mindenütt megtalálni az árnyalatait. . . Fényvezetés: a fény és sötétség mellett 43