László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

belőle és a benne maradit 'tartalmát nagy kiáltással és olyan erővel öntötte fel a hat és fél méter magas terembe, hogy bár nem érte el a műterem boltozatát, mégis aranyló, fényes harmatként hullott vissza a drága bor, szép, fiatal alakjára, táncolástól kipirult mosolygó arcára.« Lőrinczy Szabolcsné így emlékezik vissza : »Szeretett táncolni a Kállai kettősre, felállt, kihúzta imagát, zsebéből kivetette a hófehér zsebkendőt s azt lobogtatta tánc köziben.« Ismét vegyük eíliő Eötvös Károlyt s ráismerünk Rudnay táncának előzményeire, táncközbeni magatartásának szépséges hagyományaira. (Utazás ... I. 151.) ^Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehamgzó bokázás, egyik kar a esipőn, másik kar a süveg körül vagy a lány dereikián, sarkantyúnak pengő összever ődése, komoly aire és kemény tekintet: ezekből áll az igazi miagyar férfi tánc. Van beninie andalgó, van benne kopogó, de mindlig ott kell lenni a férfierőnek, fenségnek és méltóságnak. Nem könyörög éis mulattat, nem ugrál és ledérkedik a magyar legény amikor táncol. Hanem hódít . ., ez a magyar tánc, ha férfi járja . . .« »A lánynak, ha táncol, társa arcára kell nézni folytonosan. Ez a legénynek jutaima, biztatása, lelkesítője. Az a nézés szelíd legyen és komoly legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas fejtartás ott van a leánynál is. De lépései kicsinyek és hangtalanok, mint a galamb lépése. Egyik karja csípőjén, vagy a férfi vállán, másik (karja szabadon himbál s vagy kendője, vagy virág a kezében. Ruhájának (megbomlana nem szabad. Rengő keblét is kendő takarja. Csak arca és nyaka van szabadon. Csak bokáig szabad látni lábát, térdeinek mozgását, vagy mieghajiását már ruhán át sie szabad látni. Arcának pírja, szemének ábrándos tüze, felső teste mozgásának bája s lábainak a legénnyel és a zenével is összehangzó mozgása: ez a leány tánczia.« Ezeknek a soroknak olvastán Rudnay képek elevenednek meg szemünk előtt s az aimi elmúlt, ismét életre kél. f) Barátok között Az adomázás, a muzsika s a tánc, no >meg a kurizálás mellett, gyakran komolyra fordult a szó, 'hiszen baráti körében a magyar szellemi élet nagyjait is megtaláljuk a gyermekkori meg a katonakori barátságok mellett. Volt egy pénteki tarokk kompániájuk is. Jani öccsével a testvéri szeretet a legerősebb barátsággá mélyült, mellette az »alföldiek« a nehéz természetű Tornyai János, a művelt, szelíd Endre Béla, a niélyérzésű Pásztor János., a szeigényemfoerök krónikása Kiss bajos, Pogány Ferenc és Károlyi Lajos, a halk festői látványok szerelmesei, Tamás Henriik, akiire mindig számíthatott ha eljött a hét szűk 'esztendő. Dömötör István, az éles szellemű kritikus, 26