László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

sarkaiban a félhoamályban szerényen meghúzódó Kiss Lajosnak könynyezik a szeme is erősen küszködik könnyei elfojtásával, ami nem nagyon akar sikerülni neki. »Hát így állunk kedves jó barátom, Lajoskám? Hát te a magyar dal hallatán nemcsak vigadni, hanem sírni is tudsz ?« tette fel gondolatban a kérdést a Mesiter. »Na várj csak te magyar, a keservit ennek a világnak!-« Azzal még szívfájdítóbban megszorította a hegedűt в a vonóját, ide úgy, hogy az a hegedű úgy sírt a kezében, mint addig még talán soha. A dal végeztével aztán már nemcsak Kiss Lajosnak volt könnytől ázott a szeme, hanem neki magának is, meg a többieknek is. Addig is nagyon jó, nagyon kedves barátság volt kettejük között, de amikoir Rudnay a hegedűt letette s könnyes szemmel egymásra néztek, akkor már mind 'ketten tudták, hogy egy egész életre szóló, nagyon mély barátság kezdődött el kettejük között.-« — Nem hiszem, hogy a'ki eloivassia ezt az emléket, ne nézné most már maga is kissé elhomályosuló iszemmel a »Pihenő hegedüs-«-t, amely nyilván ilyenfajta emlékek hatása alatt született s nem csupán a muzsika szünetében elgondolkozva megpihenő öccse láttán. Lőrünczy Szabolcs néha zongorázott, Rudnay gyakran hegedült: olyan mély át érzést meg sohasem hallott mint Rudnay hegedülését. Bolondozva is szokott játszani. Előbb mondja: Fölmegy a pap a szósziékre és imádkozik, ezután imigyen prédikál: bumma4>umbumbum stb. (hegedűn ritmizálta a szótlan beszéd szavait.) »... Búza, búza, búza, de szép tábla búza, Közepibe vírit egy szép bazsarózsa Olyan tüskés minden ága, nem állja a madár lába Édes kis angyalom, rossz híredet hallom. . .« (Néha úgy belefeledkezett a nótába, hogy elfelej/tett rimet s ritmust és csak suttogta: de nagyon szeretlek . . .) »Befútta az utat a hó . . .« »Rakassa ki rakassa. . .« ^Felmásztam a kemencére« »Az istenit az anyjának« .. Rákóczi kesergő je, Balogh Ádám nótája, Göndör Sándor nótája: Bakony erdő gyászban van ... Nótás Szabó Pál szerzeménye: Búza, búza . .. voltak sokszor dalolt kedves nótái. Kiss Lajos vásárhelyi siiratót hegedült Rudnay Gyulának, szeméibe könny gyűrt: »ha ülyen szépet hallhatok, mint a sirató, semmiféle gyűlés nem mozdít ki engemet.-« Elekfy Jenő mesélte: »Gyula az olyan helyeket szerette, ahol jó cigány is volt. Pl. az öreg Kócé Antal vagy 36. Rácz Laci, aki maga is felvidéki volt, talán palóc. Ha a társaság Laci kávéházába tévedt, amint Rácz Laci észrevette a Mestert, abbahagyta a zenét »banda felállni« 'vezényelte s cigányok sorfala előtt vonult a társaság iaz asztalokhoz . . . Attól kezdve csak Gyulának muzsikált, mindenféle jó Dalóc nótákat. Kálflíai kettőst stb. Sokszor elkérte a hegedűt s maga 24