László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

meg hordós káposztával, a zöld káposzta is jó megdinsztelve zsíron és abban megforgatva. A pörköltet kicsit csípősen, csieiresznyepaprikával, lehetett matnha, disznó, malac, birka húsból is.« •'.'.•'••• Kun István mesélte el, hogy egy alkalommal meghívták őket a Mesterrel vacsorára. Feltálaltak mézeit, vájat, sajtot, lekvárt, mindent. A Mester úgy tett, mintha mindezt nem vette volna észre, csialk beszélt. Egyszer az asszony nem bírta tovább, kitöltötte a kávét, tejet és a Mester elé tolta. Rudnay ránéz a tejesfcávéna, tovább tolja, »macskának való ez« s jó nagyot szippantott a cigarettájábóL Észrevette a szavait követő megdöbbenést: » . . . drága asszonyom, van egy kis jó füstölt szalonna, nieg füstölt kolbász?« Hát hogyne volna, csak estére nem lesz nehéz? — No, ha van, ide vele, mert étvágy az van.« 76—77 éves volt akkor. A törtöttkáposzita volt az ételek királya, s tyúkhúsilieives csak csiga tésztával, más nemi jő bele. »Szerette nagyon a csíklevsst, ez nem halleves, hameni gyúrttészta tojás nélkül suhintott levesbe, darabos hagymával. Egyszer két csirke is várta ebédre kirántva, de ő azt kívánta, hogy »nyárson sült csirkét« adjanak, a másukból — pedig szerette —• egy falatot sem evett. Szerette a rákpecsenyét is. Egy alkalommal a helyi rendőrkapitány az egész legénységet nefciállította rákot fogni s egy vödörre való rákból készített számára pecsenyét Róza lánya. (Rudnay Róza—Halasy Miiklósné) Szentgyörgyi Kornélnak mondta, hogy »... a világ legjobb húsa a rák ollójában van«. Fogni úgy kell, hogy szalmaszálba rothadt májat tesznek. Papp Emilia fényképén »cigánypecsenyét« süt a Mester Pécsett. Lőrinczy Szabolcsné mondta el, hogy nagyon szerette a szítoapacskát, ahogyan ő készítette. Lőriinczyné, amikor tudta, hogy Rudnay Gyula jön, rakott káposztát készített kolbász, szalonna, paradicsom szeletekkel, rajta bőven tejföllel. »Ez a művészet« — mondta a Mester őszinte csodálattal. Cukrászsüteményt nem evett, — macskának való — mondta, a sós süteményeket szerette, édes tésztát nem. (Kun István) Elekfy Jenő mondta el, hogy Rudruaynak szolkása volt, éjjel, ha feléfortedit enni kívánt. Ezért az éjjeli szekrényén mindig volt odakészítve valamiféle étel. Mattioni Eszter emlékszik rá, hogy a síroki művésztelepnek vacsoráit rendelt: kirántott vargánya (gomba, csirke paprikás, túrós csusza volt a vacsora. Rudnay Gyula és Csók István beszélgetése a következő volt egy alkalommal, amelyet Rudnay Gyula mondott el Miklóssy Gábornak: »Beszélgettem Csókkal egyszer, kissé haragosan mondtam neki, hogy nem lehet a közönséget örökösen cukrászsüteményekkel traktálni. Erre Csók : »... de töltöttkáposztával • sem . . .« 19