Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

A kiskovász azt a (kovásat jelenti, amelyet a kelt (fcőtt) tészta- % ból, kuglófból, halitésztából vesznek: ki. A (kovászt kisitieknyőlbe, me- 1 lönoábe, ha már megszáradt, acskóba tették. j »A napáim kiss melöncébe szokta tönni. Mind ëty Iklig itekinyő, göimbölű, de nem vót neki fülle. Cigányok Sizokták árúm, attak harmadik búzaüszitér. Région háromféle lásztölt attak a malomiba. A harmadik ojan vörösös vót. Ászt odaatták a disznóknak, mag evitték a cigányok. A rozslisztnek mök csak a láng-gyát vötelttük Ы.« (Gergóiné) »Előbb teíknyőbe száirad, asztán acsíkóba tösziöm. Még ódösanyám is agy csimyáta, szögény.« (Igenné) ígérné kb. 50 cm hosszú, hosszúkás alakú kiiistekinânek mondja, amit csak énre a célra használtak. »Ha beletötték, a kiájha vállaira töltték.« Mike Irnréné résziben nagyanyjánál inevellkedeiílt Lábodcin. Ö kb. 60 cm átmérőjű, szalmából font, lapos fenekű kerek kosárba tette a kemence tetejére a kovászt, ott szárította. A kosárnak klb. 4 ujjnyi magas széle volt. A kovászt minden asszony maga csinálta, »tötte«. Szegyein volt, ha valakinek kölcsön kellett kérni. »Kaszt mindönki maga szokott csinyánd. Még nem is igen szívessen agygyák oda, hátha evöszi a hasznát.« (ígérné) Innen 'eredhet az a 'kifejezés, amely az ószbeli képességek hiányára utal: »nincs elég sütnivalója.« Később már a kovász helyett élesztőt (éllesztő, söréllesztő) használtak. »A szülém meséte, hogy muzsikus cigányasszonyok hoszták üjégbe, azoktú vöttünk.« (Foglosné) Mondják rnég most is tréfásan 'egyes erőlködő személyeikre; »Höjj, de erős vagy, akár a siönóHesztő !•« A kovászt mindig este készítetitek el. Amikor »mögtöttók«, a tékenyő tetejére tették a villaszerű fát, ós letakarták szakajtóruhával. Melegre kellett tenni, nehogy megfázzon. Másnap reggel eldagaszitoitták. A daigasztás volt a gazdaasszony-tudás igazi próbája, Kiszakasztották, szakasiztóba tették. Kétféle: kerék és hosszúkás szakaszó volt szokásban. Kélni hagyták a tésztát. Azalatt állandóan fűtötték a kemencét. Amikor a kemence »efüllilött«, a szenvinyóval kiszedték a parazsat, vízibe mártott peméttel kitisztították a kemence belsejét. Akkor egy klissziéket iteititek a kemencenyílás elé, arra támasztva a nyíláshoz tették a lapátot, a 'kenyértésztát ráborították. Sokan káposztalevélen sütötték, az jó ízt adott neki. A búzakenyér tetejét bevágták késsel, hogy ne hasadjon ki. »Ojan pupóiagofc vannak az ódalán: ászt szokták mondani, fi ja van.« 8