Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

A len Kaposmentén a falu népe részére mint gyári készítmény szerepel, fonal és vászon alakjában volít használatban. A falu népe asszonyának a vászon volt a dísze. E szerint is értékelték a falusi nőket, ment a szorgalmasabbaknak sok vászon (kelengyéje volt. Itt iKapoisonentén egészen a ifelszabadulásag, amikor a lakodalma volt a mienyasszonynak, a menyasszony szekrényét előző napon elviitték a lakodalmas házihoz, itt nyitva 'tartották közszemlére és mondták a nagy közönségnek, hogy csak nézzék meg a memyaszsaonyi sifonértt, roskadásig tele volt vászonnemü lerakattad, miindenféle hímes, kiszabva, egész végszám nagy itelkereseklben. Mondták: ez mind a menyasszonyé. Ez csalás volt legtöbb lesetben, mert ezt a rokonok, jóbairiátok és az oldalága rokonok összéhoirdták erre a célra, kölcsönadták és a lakodalom után vassizahoridták. Az új ember nézhette az üres sifonórt, mert bizony sóik helyen alig maradt benne pár darab vászonnemü. Kérdezte is az új asszonyt, hogy hol van az a sok vászonnemü, amely lakodalomkor itt zsúfolódott a sáifomériban. Az újasszony keréken ímegmondta, hogy otthon. Az anyós is megmondta a vejének, hogy szerezzetek, dolgozzatok, majd lesz vászon. Én is azt tettem és lett, nektek is úgy lesz. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő az, hogy itt volt néha nézeteltérés, ment néha elveszitek vászondarabok és az is megtörtént, hogy az egész végből levágtak egy darabot. Ez ellen úgy védekeztek, hogy az egész végvásizon szabad végét lavarrták, hogy olyan könnyen ne férjenek hozzá. A kapzsiság itt is kifogott, mert felbontották és újból ievarrtálk. Erre volt egy szólásmondás : »Az csak annyi't ér, mint a lakodalmi mutatvány vásznon a vairratfogilialat. Fel lelhet bontani és levairni.« Vagy más: »Annyit ér minit a vászontairisznyán a lakat.« »A váfiizoncselédnek neim való a kasza, meg a pipa,« »A pletykázó asszonyok nem szeretnek kendert vetni.« »A faluban házaló asszonyok késnék meg a kender miunkáivel.« »Az az asszony, aki csak a peletyka végett jár a fonóba, annak nincsen sima vékony fonala.« »A lusta asszonynak ritkán tellik az orsója.« »Nézd meg a fonalát, megismered a fonóját.« »Amikor aiz Isten Évát teremtette, akkor (kenderrel takartta be.« A kender olyan hasznos növény, hogy minden részletét felhasználja az ember. A magja madáreleség a szárnyaisoknak, a rostja a ruhát adja, a kenderkóe a beteges öregeknek puha ülőhelyet ad, mert az öregeket kócra ültették. 49