Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

Eoet és timsó hozzáadása vail hófehér színt kaptak. A legszebb és arányos ruhafesltést csak a ruhafestő üzemek adtaik, azonban ez kevés helyen volt és sok esetben nem. volt hozzáférhető és a takarékosság is sok esetben közrejátszott, hogy nem vették igényibe. A gyakorlott riuhaífesitő háziasszonyok sok 'esetben szépen sikerült festésit végeztek a 19. százaid második feliében. Annak előtte f ehéren viselték a vászonruhát és a daróc posztót is, és almikor 'elterjedt la sízánesruhák viselete általánosan, akikor az öregeik kifogásolták monldván: »EJtűnit az angyali szép fehér ruhaiszín és jött helyette a farkar-barka szín, Olyanok lettek az emberek mint a tarka marhák a csordában, és most már a szöszös vásznait is tarkára festik, pedig az már nem érdemes arra.« Hímzés. Az alsóruhákat nem festették, az maradt fehérneműnek, a szabadságharc után a női alsó szűk és a felső fehér bőingeket fiehénoérnávai hímezték, ugyamcsiak a férfi alsó bőujjú ingeklet is hímezitek domború és lyukacsos mintával. Ezt nevezitek paszpalléros ümöo-nek, a fehér és kék női és férfi kötényeiket is hímezték és ezeked nevezték paszpalléros kotény-vmëk. Mindenféle Mmzőruhát neveztek paszpallérnak. A hímzésekéit fiatal lányok, menyasszonyok végezték, már mint kelengye részéire, mert az esküvő ingek ezekből kerülték IM. A fonó összejöveteleken dolgoztaik a paszpallléros lányok és menyecskék, mert amikor meg jelenteik a. fonáházban kérdezték : »Hát nem hoztad el a rokkát?« »A paszpailért hoztam« — felelt. Ezeket oda ültették a mécses vagy a lámpa közeliéibe, mert jobban keiüietib látni, mint a fonó inőknelk. A vászon kézi varrást fiis végezték a nők és itt arányos munkát kellett adni. A vászon kézivairráshoz használtak 15—25 dekás sima folyami kavicsot, a vairrásszegély lapos, simára verés céljaiból. Eziekiet a sima szeigólyverő kavicsokat a házalók pár krajcáért árusítottak, valahonnét a Dráva, Duna vidékéről Cipelték imagükkal, még egy szelet kenyeret is kérték, s kaptak hozzá. Minden jó varró-iasszionynak volt a szegélyverőküjecs-e, így is nevezték. Erre azért volt szükség, hogy a szegély ne legyen durva, vastag. 44