Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

Amikor az esztendő szeptember 8. és 10. között járt, — itt úgy mondták Kisasszony és Mánia neve napja között — Amon Sándor, Wagner Károly, .Gömbös István, Cscllán János marcali lakosok megjelentek Szientpáloin és Varjasikóren. Érdeklődték, kiméi volna a két faluban eladó imiéz és milyen .mennyiségben. Az élőire megállapított napon a mézeskalácsosok kocsin kiszálltak és összevásárolták a nékik szükséges mennyiséget. Gömbös István 20—25 métertmázsát, Osollán valamivel kevesebbet, Wagner Károly 30—3Í5 méterimázsát, Áimon Sándor a legöregebb mester még tcíblbet. Soknak tűnik fél ez a mennyiség első tekinftetre. A bábos azonban nemcsak süteményt készített. Üzletének forgalmához hozzátartozott а márc, mézsör és viasz elkészítése és árusítása lis. Ezért kellett neki nagyobb menynyiségű lépesméz. S ez nyomita a 'mázsát. Otthon a lépesmézet nagy rézüsitbe tették. Melléje kádat helyeztek s az üstöt kezdték melegíteni.. A meleg hatására a lépfoől kifolyt a méz. 'Külön edénybe tették s a mézeskalács, a báb sütéséhez hasz^ nálták fel. Ebből készült az édes márc is. Magában véve sűrű lett volnai, ezért kevés vízzel hígították, hogy dihaitó legyein, de édességét el me veszitse. A imárcot a méz színéhez hasonló előtét színű ízléses kis poharakban szolgálták M. Hogy frissebb legyen jeget is tetteik a pohárba. A falusi gyerekek meg a nők itták a búcsú napján nagy élvezettel. Nemcsak Mssífcésire volt jó, orvosság is volt a tmárcban. »iMellbajesoïk^-kaO- itatták hosszú időn át s azt tapasztalták, hogy meggyógyulták tőle a betegek. A melegítéssel a lépből nem minden rniéz csurgott (ki. Ami még benne maradt a léppel együtt, a tiszta méz tetejére szállt. Azt úgy távolították el, hogy az üstből tiszta nagy kádba ralkák át. Vizet öntöttek rá. Hat órai áztatás után az édes levet leeresztették. Ez már ritkább volt a színméznél. Az eljárást tovább .ismételték még két- \^ szer, esetleg hárcimszor is mindaddig, aimíg édes lé folyt belőle. A kimosott levet félretették. Tavasszal megfőzték, úgy hogy két órán át forralták. A (kihűlés után két hétig pilhenlbettók. A folyadék ez allait az idő alatt megerjedt, A 'folyamatot a bábosok amnaik tiulajdonították, hogy a virágporral bizonyos élesztőgombák is kerültek a mézbe, amelyek .az erjedést okozták. Két hét után a nyert mézlevet leszűrték, megfejtették és hordókba telitek. Ez volt a mézsör, a búcsúk nevezetessége. Magas szesztfoka miatt hamar megártott annak, aki nem szokott hozzá. Eél liter elég volt egy férfinek, megérezte, hogy ivott. Aki pedig nem tartotta ímeg a kellő imértéket, még másnap is nehezen tudott rendbe -jönni. iFogyasztása a múlt század nyolcvanas éveinek közepe táján kezdett erősen elterjedni, amikor filokszéra fellépése után a szőlők elpusztultak. Ámbár ez a 35