Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)
a helybeliek az élelem megvédésére. Megtörtént, hogy egy azon méhes családjai is harcba keveredtek egymással. Olyan éles volt a küzdelem, ihotgy sainte életképtelenné vált több Ikas népe, az éfabbenmiaradtiaik alacsony száma mdaitt. A méhészek saját készítésű bádog vagy fa szűkítők alkalmazásával védték méheiket. Később már üzletekben is lehetett beszerezni. A pillék ellen jól bevált eszköz vdlt, mert szűkre szabott nyílásain a méh át tudott manna, a pille inem. Augusztus hónaptól kezdve okvetlenül feltették, ment a halálfejű lepke ekboir kezdett tolakodóan fellépni. A falusi méhészek ismerték a inádszűkítöt is. Ügy készült, hogy a kas röpilyúkjiát puha sárral betapasztatták. A nyers sáron 'nádszálakat vezettek keresztül. Amikor a sár kissé megszikkadt, a nádat kihúzták belőle. Az így keletkezett nyíláson keresztül a bogarak közlekedhettek, az ellenség azonban nem fért hozzájuk. Az ellenségen kívül ismerték-e a letűnt időkben a méh betegségeit (gyoimorbaj, nyúlós fcöltésroithadás) nem tudjuk, de nem is tartjuk valószínűnek. A kas. belső életét néni tudták megfigyelni. Egyszerűen tudomásul vették a tényt, ha méheik elpusztullak. 1720ban Tótszentpálon és Varjaskóren 52 méhkas volt, 1736-bam csak 16. A külső körülmények nemi változtak. Miéhlegelő is maradt a réigi. Az emberek kedvüket sem vesztették, hisz 1740-ben Szentpálon megint 6, Vairjaskéiren 8 volt a méhcsalád. 173 ? 6-Ьап valami nagycbhmérvű méhbetegségre kell gondolnunk. A hideg idő beálltával megszűnt az élet a méhesekben. A gazdák elhasznált ruhadarabokkal takarták be méheiket. Nem is zavarták pihenésüket. Némelykor (mégis körülnéztek köztük. Az egerek vájj cin nem tették-e kért azzal, hogy a kasokat átrágták és benne fészket vertek. Az ember méhedlt azért tartotta, mert hasznot akart húzni munkájukból. Természetszerűleg felvetődik a kérdés, hogyan jutott a mézhez. A soimogyszentpáiiiak két módot ismerteik. Az egyik volt a kidobolás. így törtónt: akkora gödröt ástak, amelybe egy kas belefért. Füstöt fújtak a kasba, a iméhelk emiatt nem jöttek ki. Most a kast megfordítva a gödörbe állították nyílásával fölfelé. Másik kast nyílásával lefelé ráhelyezték a földben levőnek a nyíllására. Kis kapcsokkal összefogták őket. A bét érintkezési helyet kendővel Vették körül, hogy a méhek ki ne jöhessenek. Azután a mézzel /tele kast, kis pálcával gyengén ütögetni kezdték. A zajú* a, a nyugtalianításra a méhek felvonultak a felső, az üres kasba. A folyamlat befejezése után a felső, az üres kast rendeltetési helyiére állították 1 . A fcidöbo33
