Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

egészítette ki. Imakönyvvel hordozott zsebkendőjük ugyancsak fehér lyukhímzéssel kivarrott, slingelt sifonból volt.

61 Télen feszesen testre szabott, vastagon bélelt fekete selyemklottból varrott rövid téli kabátka egészítette ki a viseletet, melyet műperzsa szegély és gyöngyös díszítőszalagok, valamint zsinórozás díszített. Ezt többnyire kiskanizsai varrónővel varratta a vőlegény és gyegyhájkó-nak

6z nevezték. Az esküvői öltözet az evangélikusoknál igen bő, fehér leszedett mollszoknyából, hasonló kétszeles mollkötényből

63 és díszes, virágos pártából állt. A katolikus menyasszony színes ruhában esküdött. A lányok viselete hasonló volt, de ők fedetlen fejjel jártak, s hajukat leeresztve, hátul egy ágba fonva hordták. Berényben a templomban mindig megcsodálták a lányokat, mert igen salangosák voltak. Akinek rövid volt a haja, annak hosszan belefonták a szalagot, hogy hosszabbnak lássék. A női viselet változását főleg az ing, a kötény és a fejrevaló átalakulásán kísérhetjük nyomon. A mellévarrott ujjú igen bő bokrosujjú ing egyre hosszabb és szűkebb lesz, majd bevarrott ujjú. A művirágokkal, csipkével, hímzéssel gazdagon díszített kikeményített konty helyébe a gombostűkkel összetűzött hátrakötő és a selyem, vagy kasmir fejre valókendő lép, a kétszeletes kötény helyébe egy időre a még ugyan leszedett, de már csak egyszeles kötény. A viselet kiegészítő darabja a hímzett vagy színes selyemés a csengősrojtú kasmérkendő lesz. Hétköznap piros vagy égszínű parkétszoknyát hordtak, alatta három alsószoknya volt. Az alsószoknyák aljára fekete vagy kék színű szegőzsinórt varrtak, hogy ne kopjon annyira. A legalsó szoknya többnyire fehér vászonból készült, később szürke vagy kék teniszparkétból. Az egyes ruhadarabok viselésének megvoltak a sajátos szabályai. Azt a ruhát, amit templomba hordtak, nem vehették fel ünnep délutánján vagy bálba, lakodalomba. Míg a régi fehér viseletet — úgy emlékeznek — az öreg asszonyok csaknem halálukig hordozták, később az idősödő asszony fiatalkori ünneplőruháját leányának ajándékozta oda, maga pedig sötétebb színűt, korához illőbbet vásárolt magának. Az öltözet az 1910-es évektől egyre városiasodott. A még otthon varrót újabb szabású bokrosujjú inget a szűk ujjú pálhás ing és a részekbe szabott, már varrónő által varrott, testhez feszülő szövet- és selyemrékli,

u a selyem, szövet, vagy kasmérkendőből kiszabott és Összetűzött, majd varrott hátrakötő*

5 valamint a ko66