Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

helyiségek között összekötő ajtó nem volt. A konyha ajtaja majd­nem mindig felső és alsó táblából állt, hogy felső szárnyát külön is ki lehessen nyitni. Ezen át kapta az ablaktalan konyha világítá­sát, s itt távozott el a füst egy része. A füst gyorsabb eltávozását szolgálta az ajtó feletti falba vágott füstlik, esetleg a kemence fö­lötti mennyezetdeszkák kiemelt darabja. A füstöskonyha hátsó falához építve állt mindig középen a nagy kemence, melyet kenyérsütésre és aszalásra, a padkájának végébe épített katlant pedig kövesztésre használtak. Helyenként padkás tűzhelyet is építettek hozzá. A konyhában, a szobával szom­szédos fal mellett volt a hosszú tűzhely: ide nyílt a szobai szemes­kályha szája, mely mindig kívülfülös volt. Ha a háznak két lakó­szobája volt, annak kályháját is hasonló tüzelőpadkáról fűtötték. A füstöskonyhák modernebb változata, a bothajtásos konyha csupán 1—2 téglafalú házban volt ismert, de azokat is igyekeztek mielőbb elbontani. Az újabb konyhákban asztali vagy rakott spar­helt van. A szobában a cserépkályha, szemeskálha árasztott télen meghitt meleget. Ennek alja általában szegletes, felső része karikős volt. Tânyêros és lapos csempéit, szemeit а kanizsai vagy csurgói geren­csérektől vásárolták, akik kocsin hozták. Emléküket mostanában már csak a csirkeitatónak használt zöld vagy barna mázas kályha­szemek őrzik. A füstöskonyhák megszűntével a szobai kályhákat is átrakták, s magasabb, sütővel ellátott hátsó részük elé vasplatnis tüzelőt épí­tettek. Kedvelték a vaskályhát is. A hátsó szobában csak akkor volt szemeskályha, ha nem kamraként használták. Nénesebb vagy módos családoknál, ahol a hátsó szobát is lak­ták, külön kamrát és nyárikonyhát építettek a ház végéhez. Ezt követték vele egy irányban, egy vonalban a többnyire deszkából, pallóból épített ólak, maid a régen boronából, újabban csaknem min­dig téglából emelt, közös tető alatti istálló és pajta. Utóbbinak szo­kás az oldalát deszkából készítem. (16. kép.) Pogányszentpéter népi építkezése a felszabadulás óta különösen gyors átalakuláson ment át. A város közelsége, a gyakori autóbusz­járatok bekapcsolták az ország vérkeringésébe. A szegénység a fel­szabadulás utáni földosztással birtokhoz jutott, melyen nagyobb haszonnal kezdett gazdálkodni. Jelenleg a fiatal férfiak többsége Kanizsán, távolabbi városok gyáraiban és üzemekben dolgozik, míg az otthon maradt családtagok a termelőszövetkezetben és háztáji­ban. Jövedelmük ezért jelentősen megnövekedett. Ш

Next

/
Thumbnails
Contents