Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

nagy hordókba rakták a felesleges bort, föléje pedig egy kis ivópoharat helyeztek, hogy bárki fogyaszthasson belőle. A gulyások reggelente végig szokták járni a hegyet, iszogattak itt is, ott is, és jól lerészegedve kezdték a napjukat. Az idős emberek nagy átéléssel beszélnek a századvégi tragikus filoxéra-járványról, mely sok gazdát teljesen tönkretett, öreg Czigót József és Kodela Ferenc szerint: „Régidőben nem vót szabad bemenni ünnepi napon kocsival a högybe. Csak a gazda mehetett be borér. Ha a hegyőr meglátta, hogy bement kocsival, jelentette a bírónál és megbüntették. Csak akkor lehetett bemenni bejelentés nélkül, ha valami baleset volt, vagy haláleset. Máskép a hegymesternek jelenteni kellett, az adott papírt. A hegy egyik végén van az Újhegyi kapu, a másikon a Cörkapu. Annak a lábfái még mindig megvannak. A kapu két oldalán kezdődött a gyepű, az szőlővenicsből volt, utóbb meg mindenféle bokrok, meg szederén nőtt oda. Ha gyümölcsöt szárogattunk a kemencében, szilvát, körtét, almát, veniccsel fűtöttük el a kemencét. Régen legjobban a kadarkát termelték, de vót izabella, József nádor, burgundi, — ezek feketék voltak — hárslevelű, ifarku (az fehér vót) és öregszemű tökszőlő is. A hazai szőlő csupa léből állt, vékony héja volt, mint a papír, úgy ömlött belőle a must, mint a víz. Az én gyerekkoromba jött a filoxer. Elkezdte a szőlőket egy helen pusztítani, aztán megfogta egyik sarkát, úgy ment sorba. A levele elsárgút egy jó darab helen, azután elszáradott. A szőlő meg összetöpött rajta. Minden éven több pusztult. Tíz évig is eltartott, míg kipusztult az egész. A jobb módú emberek megforgatták, kivágták sorba az egészet, akkor hozták bele ezt a nohát, meg a vadvesszőt. A grófok, bárók kezdték el, aztán hozatott a nép is. Horváth István hozott először a faluba nohát Berzencéről 1901ben. Én is hozattam vörös meg fehér delavárit (belavárit), van ötven éve. Ütettem én is vadvesszőt, mert jártam az urakhoz napszámba dógozni, azok. adták a vadvesszőt, oszt magam ojtottam. Majdnem mindenki onnét vitte a ződ ojtást. Az ipámnak is vót már nohája, attól is kaptam. Azután terjedt el a mézesfehér, a rizling, a burgundi, az oportó, a szilványi, a kövidenka (kövidinka), az otelló, az élyirá, a saszla és a gyöngyszőlő is." Ujabban vagy 30 fajta szőlőt termelnek. A szentpéteriek mindig nagy mesterei voltak a pálinkafőzésnek. Mint mondják „régidőben vót szabadfőzés, kisüst. Három-négy embernek vót kisüstj e, főzhetett, Csurgón a pénzügyőrség adta az engedélyt, s mikor letelt, jött a házhoz a pénzügyőrség és lepecsételte az üstöt. Tizennégyben tiltották el a házi főzést, akkor szettek össze 53