Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

tak, de apám idejében volt 100—200 ronda, ordas-sörtéles mangalica is, az volt az a horvát fajta. Az nem volt olyan puha disznó, mint a fehér mangalica, jobban is bírta a járást... A nagyapám idejébe» még egész Baranyáig mind erdő volt itt, mindenütt folyt a makkoltatás. Szentpéter területe igen nagy bükkös volt." A pásztorok viselete a cifraszűr volt, melyet a csurgói vagy a kanizsai szűrszabóknál csináltattak. A Thúry György Múzeum befenekelt ujjú, nagygalléros, hímzett cifraszűre (20—21. kép) az 1860-as években készülhetett.

19 Köznapra persze egyszerűbb szűrt hordtak. Ez piros posztóval volt díszítve, s hozzá fehér vagy kékre festett vászongatyát és fehér bokrosujjú inget, valamint gurcsigombos kis szövetlajbit vettek. Viseletük általában megegyezett a paraszt férfiakéval, ám annál rangosabb, cifrább volt. A pásztornak volt pl. 12 szeles gyolcs gatya ja, a pógámak nem. A kanász mesterségének jelvénye egyébként a kanászostor, a kürt és a nyeles balta volt. Borotvapengéből készített faragókését a malacok herélésére is felhasználta. Hajuk szabadon, vállukig ért, néha fülük mellett bogra kötötték. Mindig fényesre zsírozták. Híresek voltak a szentpéteri kan ászok farag ványaikról is, főleg Kis József és Tóth Mihály. Díszes spanyolozott és vésett gyufatartóikból, tükröseikből, borotvatartóikból azonban hírmondó is alig maradt. Az újabb készítésű domború faragások és láncok művészileg gyengébb kivitelűek.

20 A külterjes mangalicahizlalás az I. világháború táján szűnt meg. Makkérés idején azonban azóta is kihajtja a kanász makkoltatni a sertéseket, mert vallják, hogy a makkon hízott sertés húsa, zsírja ropogósabb, keményebb, mint a kukoricán nevelté. Amellett olcsóbb is. Háborús és ínséges években ősszel a falu apraja-nagyja zsákokkai ment az erdőre. Ilyenkor létkérdés volt, sikerül-e elegendő makkot gyűjteniök a jószág felhízlalására. Szorgalmas, ügyes gazda zsákokba, kosarakba, eladásra is gyűjtött makkot. Cserfamakkért, bükkfamakkért volt, aki százakat kapott. Jelentős volt Pogányszentpéteren minden időben a szarvasmarhatartás is, főleg a tejhaszon kedvéért. Számos hagyomány, szokás fűződik hozzá, az erdei állattartással azonban már kevés a kapcsolata. Mégis meg kell említenem, hogy a lakosság egyik legjelentősebb jövedelmi forrása napjainkban a szerződéses marhatartás. Egyik-másik istállóban 5—8 különböző korú növendék, bika s tehén található. Ezeket nagy gonddal nevelik, jártatják, szükség esetén szarvukat is idomítják.

21 (24. kép.) Az istállózó állattartásnál — mivel kevés gabonájuk termett, s a szalma kellett a zsúpoláshoz — mindig nagy gondot okozott az 4S