Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

felében nivellálódik. A házas zsellércsaládok részesedése a tényleges földekből arányos, kirívó eltérés csak a telkesek és a hazátlan zsellérek viszonylatában mutatható ki. Ügy látszik azonban, hogy a hazátlan zsellérek is élni kívántak az irtási lehetőségekkel, és ha az esetlegesen birtokolt szőlőterületeket is számíthatnánk, ez az eltérés tovább is csökkenne. Az a tény, hogy a kezükben a kimutatás szerint csak irtásföld van, alighanem azt jelenti, hogy talán ők a falu legkésőbbi telepesei. Minden bizonnyal a telkesek és a házas zsellérek portáján, vagy ritkábban uradalmi épületekben húzhatták meg magukat, és munkaerejüket szállásadójuk, az önálló existenciát adó irtásmunkák és esetleg a fejlődő majorsági üzem között osztották meg. A számok további vizsgálata azonban más észrevételekhez is hozzásegít bennünket. Az a tény, hogy a házas zsellérek kezén is tekintélyes földmennyiség van, ekkor még nem jelenti azt, hogy a „jobbágy" és a „zsellér" megjelölés már nem tükrözi helyesen a falu gazdasági szerkezetét. A „zsellér" ugyan gazdasági értelembea nem az, hiszen mint látjuk, földje van, vagyonilag azonban nem éri el a telkes jobbágyot, a falu társadalmi hierarchiájának tehát gazdasági tartalma is volt. A jobbágycsalád 16,02 o. hold részesedésével 7,51 o. hold család volt a zsellér részesedés, amely már arra is utalt, hogy a falvak 1749-es laza szerkezete az 1750-es évek első migrációja után 1767-re már kialakult, a falun belül is objektíve megteremtette a feltételeket a lezártnak mondható fejlődés urbáriális rögzítéséhez. Az 1. számú táblázat számait összetevőkre bontva és művelési áganként csoportosítva készítettük el 2. számú táblázatunkat, amelynek alapján valószínűsíthető megállapítást tehetünk a letelepedéssel kapcsolatban is. A táblázat vizsgálatánál ismét feltűnik, hogy az urbáriumban foglalt illetőség és a terra antiqua quantitative identifikálják, menynyiségileg fedik egymást. Ebből a tényből azonnal levonható két konzekvencia. Először is a község betelepítése alighanem elsődleges telepítés lehetett. A határ erősen töretlen volta csak annyit tett lehetővé, hogy a telepesek házaikat megépíthessék és a szükséges belsőségeket kialakítsák. Először nyilván csak a legkevesebb munkával hasznosítható földeket vették művelés alá. Innen eredhet a művelési ágarány torz volta is. Az egybeesés második konzekvenciája az, hogy a község urának sikerült ezt a torz helyzetet most már 1767-től 1848-ig tartóssá, a jobbágyfelszabadítás gyakorlatából következően véglegessé tenni. Hozzájárult ehhez a telepítés és az úrbérrendezés közötti rövid idő, amely nem volt arra elég, hogy 11