Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

E tulajdonságai művészetében jó mederre találtak egyik legkedvesebb műfajában az írott szövegekihez kapcsolódó rajzaiban, az illusztrációkban. Ha végig tekintjük azoknak az íróknak névsorát, akiknek .műveit Zichy illusztrálta, feltűnik ezeknek az a közös vonása, hogy mindannyian bátran síkra szállottak népük szabadsagáért, hazafias és demokratikus eszmékért és nem riadtak vissza az egykori társadalmi állapotok visszásságainak gúnyolásától, pellengérre állításától. A 60-as évek szellemi átalakulásában Zichy a szabadsághős Byron Don Jüanját illusztrálja, akinek alakja a számiűzött Puskin és Lermontov művei kapcsán rokonszenvre italált a haladó orosz polgárság körében. 1862-ben füzet alakban jelent meg egy 12 lapból álló tónusos képsorozata: »Kaukázusi jelenetek« címen. A képek tárnája összefüggő történetet sejtet: lóról vívott küzdelmeket, raij tautest, harcot ábrázolnak. Mesteri rajzukkal, mozgalmaseágukkal s a férfi-típusok jellegzetességével tűnnek ki, ezenkívül táj és néprajzi szempontból is rendkívül értékes adatokat tartalmaznak. A Kaukázus festői tája, szilaj népe, a hősi tettek átélt ábrázolása, kilendítették időnként Ziohyt az udvari események merev egyhangúságából és megízleltették, megszerettették vele annak a népnek és országnak szépségét, amelyből kedvelt orosz írói merítettek és amelynek ő maga is megörökítője lett. Az orosz írók műveinek illusztrálása mellett — egy lipcsei műkereskedő felszólítására — Shakespeare Falstaffjá't illusztrálja, amely művei a vízfestés páratlan készségű mesterére vallanak. 1871-íben Zichy az angol trónörökös meghívására részt vesz a skót vadászatokon. A 12 skóciai napot megörökítő

1 rajzon .a ködös északi hegyeknek, s állatviláguknak szuggesztív termiészethű képét adja. Itt készült rajzai közül az egyik tollrajza látható a zalai múzeumban. Ugyancsak őrzi az emlékmúzeum a skót nép fáklya- és kardtáneát megörökítő rézkarcát, mely néprajzi adataink pontosságával és érdeklődésével jelentős. Bármennyire is élményteljesek voltak Zichy külföldi utazásai, amelyeikre szabadságidejét mindig felhasználta, egyre jobban ránehezedtek állásának kötöttségei és egyre inkább foglalkoztatja a gondolat, hogy végre teljesen művészetének élhessen: »... ha elmegyek, akkor még van némi reményeim arra, hogy alkothassak. .. ha ti, gyermekeim nyomorognátok, akkor elvállalnám a hátralévő Öt évi fegyencmunkát, húznám tovább az igát-« — írja egyik levelében. Zichy az udvari hivatalnokok intrikáit megunva elhatározza, hogy elhagyja Szentpétervárt. Zichyre, az emberre és művészre igen jellemzőek azok a búcsú sorok, amelyek elutazásakor jelentek meg az egyik pétervári újságban: »Sok külföldi művész látogatott már meg bennünket, sokan évtizedeket töltöttek el közöttünk, de soha velünk össze nem olvadtak, soha nem tudták magukat megszerettetni. Zichy más ember volt. Senki olyan hévvel nem védelmezte pályatársait, mint ő. Minden kérdés, amely akár az egyes művész, akár általában a művészet érdekében fölmerült, élénken ragadta ímeg lírikus természetét, s rokonszenves közmunkálásra sarkallta őt. A mi művészeink tudnak róla, s illetékesebb ítélőbírák e tekintetben akárkinél. Szerették Zichyt és tisztelték őt... Nem tudjuk, vajon e sorok tudomására jutnak-e valaha, de kívánjuk, hogy legjobb óhajtásaink, — amelyéket utána küldünk azért, mert közel harminc évig élt és küzdött velünk együtt a művészet érdekeiért — bárcsak némi ::