Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)
gedésről fogalma sincsen; s hála Isten, hogy van annyi erőm, felfogni művészetem dicsősségét, nagyságát, szabadságát, s anyáimnak ebbeni fáradozását porrá, semmivé tenni, amennyire az ész azt tenni engedi.« A múzeumban látható ebben az időben készült lenyűgöző tekintetű önarcképe, amely megkap a rajz meglepő biztonságával és finomságával. Néhány családi arckép •— így egy korai olaj önarckép,' Antal bátyjai és édesanyja portréi tanúskodnak még az emlékmúzeum anyagában a fiatal művész korán kibontakozó tehetségéről. A fővárosban tanuló Zichy Mihály előtt csábító erővel bontakozik ki a reformkor forrongásában születő művészi élet, képtárak s (művészegyesületek alakulása és a művészpártolás lelkes hangja a hírlapokban. Hamarosan megtalálta azt a mestert, az olasz származású Marastoni személyében, aki pályáján útiba indítja. Eziidobein anyjához írt leveleiből megismerjük a született diplomatát, aki virágos szaivakkal vívja ki a beleegyezést ahhoz, hogy jogi tanulmányai mellett rajzórákra is járhasson. Ez az első pesti rajziskola, amely a magyar ifjak hazai tanulását lehetővé tette, a imaga szerény keretei között is jelentős tényezőijévé vált nehezen kibontakozó művészi életünknek. »A festészet iránt a pislogó parazsat Marastoni lobbantotta lángra bennem« emlékezik Zichy első mesterére. A festőiskolán kívül Zichy •belekerült a reformkor forradalom 1 előtti feszült légkörű Pestjébe. Saját 'harca a családi tradíciók és béklyók ellen, érlelőén találkozott korának a forradalom felé futó harcával. Ä nyíltszemű fiú előtt zajlott le a Kossuth mögé sorakozó Országgyűlési Ifjúság lelkesedése. Ezekre az időikre Zichy így emlékezik vissza: »•Elragadtatva én is mint a többi iskolatársaim, de őtet bizony keveset értve, hallgattam én is végig azon szép halovány embernek, Kossuth bajosnak beszédét Pesten. Az időben az a két nagy emberünk, Gr. Széchényi István és Kossuth állottak szemközt egymással — teljes alázatossággal éreztük, hogy — non nostrum est tantas componere lites — de Kossuth szép külseje, az az ellenállhatatlan szívre hatoló hangja — a polgári jogaira felemelkedő demokráczia a fiatalságot nagyobb résziben Kossuth mellé csábította. Deák Ferencz alakja akkor nékünk csak úgy tűnt fel; mint egy vaskos corpus juris kötet.« A város telve volt éppen a Zichy-féle deklasszálódó osztálynak jövőt és utat kereső ifjaival, az új értelmiséggel, akik már széltében lázasan tárgyaltak az európai polgári demokrácia eseményeit, s a nemzeti függetlenség kivívásának nagy szükségét: megváltódást szégyenletes félgyarmati helyzetünkből. Nagy Ignác, a kor éberszemű írója már kihegyezett tollal támadja a nyárspolgárt és keserű szavakkal írja le a munkásnegyedek és a nyomortanyák helyzetét. Az osztályellentétek élesednek. Haladó íróink, költőink elszántan vádolják az urakat a parasztság nyomoráért. A vidéki úri nyomorból felkerült Zichy-gyerek figyelmét nem kerülték el ezek a hangok. Már alakuló forradalmi természetének első jele is tanúbizonyság erre: festőnörvendék társaival: Marastoni mester fiával és Jakobey Károllyal (merényletet terveznék a gyűlölt Metternich herceg ellen. Az összeesküvés gyermeki terv marad, de emlékeztető az ifjú Zichy első lázadására a zsarnokság ellen. És gyökere annak az indulatnak, amely oly sok ibátor képet érlel később benne az elnyomok ellen. Zichy forradalmi természete nem csupán a kor hangulatából táplálkozott. Elindítói és érlelői voltak azok az olvasmányok is, amelyeket 4
