Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

A történelmi tárgyú balladák illusztrációiban Zichy az alakokat tipizálja. Nem történelmi arckép-hűségre törekedett, hanem a típusok ábrázolására, alakjai történelmi jelentőségének kidom;borítására. Ей a szemlélet megfelel a népi érdekű balladák jellegének, amelyet Arany János híven megőrzött. A nép képzelete is kategorizál: a mondák és népmesék kialakítják a imaguk király-, udvaronc-, udvari bohóc-alakjait, hősüket, árulóikat, szegény--emberüket. Típusaik világosan, élesen' fogalmazott jellemeket képviselnek. Zichy a ballada-illusztrációkban vérbő romantikus kedvvel, a maguk szenvedélyességében és változatosságában ábrázolja ezeket a típusokat. Lengyel és magyar vitézek mulatozását ábrázolja Zichy az »Egri lányihoz készült illusztrációkban: lendületes képet ad a két nép táncának jellegéről. Felismerijiük benne a művészt, aki a különböző népek táncát, hagyományait, nemzeti viseletét hosszú évtizedeken át különös előszeretettel tanulmányozta rés, örökítette meg. Arany János, ha jelképesen is, élesen és világosan fejezte ki a magyar nép olthatatlan gyűlöletét és lázadását az elnyomók ellen a »Walesi bárdok^-ban. A Bacih-karimány ugyanis bizalmasan felszólította a több' író között Arany Jánost is,, egy as kormányt dicsőítő költemény megírására. Arany válasza arról szól, hogy a szabadságáért küzdő magyar költők épp oly kevéssé hódolnak a zsarnoknak, mint a walesi bárdok. Zichy illusztrációjának

1 drámai hangja az indulatok tetőpontján ragadja meg a magyar nép jaját: »Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz a ki él, Király, te tetted ezt! A balladák egy része a magyar múlt népi életének fonákságait, gyötrelmeit mutatja, az elnyomott, önmagára hagyott, öntudatlan nep szenvedő alakjait. A problémák megoldatlanok: őrületbe, ködbe, felhőbe, búskomorságba, pokolba, babonába menekülnek e balladák tragikus népi hősei. Ágnes asszonyt, Dalos; Esztit, Szőke Pannit a feudális világ társadalmi erkölcse viszi romlásba. Zichy az emberábrázolás együttérző hangját üti meg ezekben a témákban, a lelki válságok, vívódások s a téboly állapotainak elemző ábrázolásával. Népünk egészséges különbséget tesz a való élet s a mesevilág között,, és a babonák ludbőröztető történeteit 'mindig a paraszti észjárás józan bírálatával kíséri. Arany János ezt a kettősséget mesteri módon érzékelteti balladáiban: egyfelől a cselekménynek babonás, lidérclángszerű fel-fellobbantásával, másfelől nyelvezetének kifejezéseinek izmos realizmusával. Zichy, aki a valóság és képzelet ábrázolásával sokat és v irtózatosan foglalkozott, a balladák illusztrálásakor maradéktalanul tudta követni ezt az aranyjánosii Világot, Egy két \ballada illusztrációjában még a nagy költőt is felülmúló jellemző erővel sikerült kifejeznie a költemények drámai feszültségét. Az Arany-balladák illusztrációinak első kiadása 1894-ben jelent meg, abban az esztendőiben, amikor Zichy Mihály 50 éves jubileumi munkásságát ünnepelték Oroszországban és itthon. Zichy a (hazai méltatást hosszú levélben köszönte meg, amelyben többek közt ezeket írja: »A szeszélyes sors hazámtól igen messze és életem legnagyobb részére száműzött. Összeköttetésem hazámmal hosszú éveken át tökélete-