Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

Zichy Múzeumnak. A lengyel művész művét Zichynek »a nagy hazafinak ajánlotta«, amint azt a szobor francia nyelvű felirata mutatja. Nizzában pihenését — az egykorú újságcikkek tudósítása szerint — hamarosan isimét munka váltja fel: »Zichy Mihály a hírneves festő hazánk fia a telet Nizzába tölte, megrongált egészsége helyreállítása végett. Jelenleg gróf Ziöhy Géza költői beszély éhez és Lermontov orosz költő műveinek díszkiadásához készít illusztrációkat, Petőfi költeményeinek díszkiadásához szintén fog néhány illusztrációt készíteni.« E munkát résziben Zalán fejezi be. Amióta innen elszakadt, a világvárosok forgatagában ért megpróbáltatások, sikerek és kudarcok közötti időnként haza-haza tért. Hiszen itt élt családja, fia és hároim leánya, akiknek sorsát, legkisebb bánatát, örömét éber figyelemmel kísérte külföldi útjairól, s hozzájuk az apai érzésnek egy percre sem szűnő erős fonala fűzte, amint azt sűrűn írt levelei is bizonyítják. Ott várta felesége, az a csendes, komoly, egyszerű asszony, aki Zichy édesanyjával együtt teljesen gyermekeinek élt Zichy hosszú időszakokat töltött távol családijától, de feleségéről mindig a legnagyobb megbecsülés és gondoskodás hangján írt: »Remélem, hogy gyermekeim elsősorban anyjuk nyugodt kényelméről és néki illő tekintélyről fognak gondoskodni. Ez az asszony azt, feláldozó szeretetével teljes mértékben kiérdemelte.« Zichy 36 évi külföldi tartózkodás után érkezett haza a végleges itt— honimaradás szándékával. A falu egyetlen utcája mentén az apró házakban csupa ismerős lakott, akik a gyermekkorában elszakadt világhírűvé nőtt művészt csodálattal és szeretettel várták. Tudták már hónapok óta, amióta a régi kúria üvegházából műterem épült, hogy hazatalált, hogy itt fog közöttük festeni. Zichy hazaérkezése örömére július 27-én a zalai búcsú napján hajnaliig tartó mulatságon látja vendégül a falu népét. A múzeumban őrzött levelek tanúsága szerint a templom részére új harangot készíttetett, amelyet a Rákóczi induló hangjai mellett húzat fel a toronyba. Időközben mégérkeznek berendezési tárgyai, gyűjteményei, amelyek előbb szentpétertvári — Szaimocki utcai — otthonát, majd párizsi — a Boulevard de Cliclhy-en lévő lakását díszítették. Műtermében körülveszi magát a Kaukázus népeinek fafaragású bútoraival és egyéb népművészeti tárgyaival. A műterem előtti helyiségbe beépíttette azt a színes mennyezetgerendázatot, amelyet orosz parasztoktól vásárolt. A kelet díszítő látásiának legváltozatosabb formáit mutatják karcsú iszlám fémkancsói, a csipkeszerűen áttört fafaragású karosszékek, gyöngyházberakású asztalok, indus, perzsa kazetták, fajanszok, nargülék, ópiumpipák, állatbőrök, fa és bronz szobrocskák, rituális díszdobozok és lószerszámdíszek, közülük számos tárgy ma is 'megtekinthető az emlékmúzeumban. Híres fegyvergyűjteményéről Ziohynél tett látogatására visszaemlékezíve Prém József így ír: »Becses volt a fegyvergyűjtemény is, az albáni, kaukázusi, török, arab, egyiptomi, beduin és cserkesz puskák mindmegannyi ritkaságok valának.« Az egykori kosztüimgyűjteménynek ma is féltve őrzött tárgyai az: emlékmuzeumban az eszkimó sámán viselet darabjai. Érdekesek a neves művészekről készült bronz-plasztikák, ezekre vonatkozólag utalás található Zichy egyik levelében: »Dávid d'Angers, a francia híres szobrász egy pár száz, e század eleijén élő eelebritásokat és pedig médaillon formában készített. Zalán, az én Museumomiban vannak ezek15